A Vivicittá születésnapjára készülve - Kiss Mirella emlékei II.

Mira beszámolójának második részéből kiderül, számára kettős ünnep lesz a 25. T-Home Vivicittá Városvédő Futás.

"És nem maradhatott ki 2008 sem Vivicittá nélkül, hisz a belváros a mi igazi közegünk, a gyermekkor színtere, a fiatal bolondságok emlékképei, a helyek, amik mosolyra fakasztanak még a legnagyobb küzdelmek közepette is. 2008-ban már a munkahelyi csapatommal együtt futhattam, a futóklub tagjaival, Mikivel és Zsolttal, akik viccből elneveztél a versenyt Vízi-csigának, és a magenta színű pólójukban végigszáguldozták a távot, na ennyit a csigáról. Nem maradhatott ki a betegség ellenére 2009 sem, bár a vége felé már nagyon fájt a lábam, de mégis, amőbafutásban, de beértem a célba. Ott a már sok-sok ismerős futótárs adott erőt, biztattak a pályán, a célhoz közeledve, hogy ne adjam fel, s egy-egy mosolyra akkor is maradt erőm.

S lesz 2010, miért ne lenne? Nórával, a futótársakkal, a barátokkal, akik itt-ott biztatni fognak, akiket, ha messziről megpillantok, új erővel folytatom az utam. S a régi utcák körbeölelnek, ahogy én is tiszteletem adom városomnak, Budapestnek futásommal, s már nem nevetek a múlton, a múltat a kilométerek számával magam mögött hagytam, nem bánkódom családtagjaim elvesztésén, nem sírom vissza gyermekkoromat, csak futok a kijelölt úton, élvezem a nekem kijelölt távot, s tudom, nem leszek egyedül. Ez az én városom, ez az én utam, itt érzem a talajt biztosnak lábam alatt, s talán egy kicsit lokálpatrióta is lettem.

S mivel a születésnapom is közel lesz, ezért itt fogom megünnepelni, mind a három távot teljesítve, mind a három távot szimbolikus tartalmakkal egészítve ki. 3.5 km: a visszatérés, ezért vissza kell nézni, mi is segített a felépülésben: a futótársak. Mivel az arcukat csak úgy láthatom, ha velük szemben futok, ezért ezt a távot hátrafelé teszem meg. Segítségemre egy nagyon kedves barátnőm lesz, aki végig vezet, nehogy nekimenjek valaminek, vagy valakinek. 6.5 km: repülés - egy kicsit pörgősebbre veszem itt a tempót, vinni fog a szívem-lelkem. 12 km: örömfutás, a város szépségeinek örömére - s a mindenhol jó, de legjobb otthon futás - síppal, dobbal, "nádi hegedűvel", egy kissé lassabb 6-6,5 perces tempóban a tömeggel. Terveim szerint végig mókázok, éneklek, sípolok, s biztatom az embereket, és persze jómagam és a Vivicittá 25. születésnapját méltóképp megünneplem."