Első félmaratonjukra készülnek a barátnők

Élete első félmaratonjára készül a két barátnő, Vágó Beatrix és Hódi Krisztina. Eddigi pályafutásuk megkoronázása lehet a 26. Nike Budapest Félmaraton. Beatrix elmondása szerint némi félsz már van bennük, de az egészséges mértékű izgalom a rajt pillanatában biztos el fog múlni.

- Gyermekkori szerelem volt a futás?

- Abszolút nem, sőt! Az az igazság, hogy nem szerettem ezt a sportágat. Egész életemben a labdajátékok híve voltam, a futásban pedig egyszerűen nem találtam semmit. Unalmasnak tartottam, és egy bizonyos szinten megakadtam, nem fejlődtem tovább. Végül a magánéleti és a munkahelyi problémák hoztak egy újabb lökést, és adtam még egy esélyt. Jól tettem, ugyanis túl tudtam esni azon a bizonyos holtponton, és eljutottam odáig, hogy élvezni tudtam a futást. Már képes voltam kikapcsolni az agyam, félre tudtam tenni a hétköznapi gondokat, és végre jól éreztem magam a kilométereken. Rengeteg sportágat kipróbáltam már, azonban számomra a futás az egyetlen, ami felszabadít. Persze vannak mélypontok itt is, de például a versenyek fílingjéért érdemes megélni őket.

- Az edzések is motiválnak még?

- Természetesen! A félmaratonra való felkészülés például már április óta folyamatos, és épp most beszéltem a barátnőmmel, hogy milyen pechesek vagyunk az időjárás miatt. Sem a hőség, sem a viharos esték nem kedveznek az edzéseknek a szigeten. Pedig ha tehetjük, munka után Hódi Krisztával futócipőt húzunk. Heti három alkalommal biztos, hogy ott vagyunk, átlagosan 40 kilométer a heti penzum. Egy edzésen 10-12 ezer méter biztos benne van a lábunkban.

- Mire lesz elég szeptemberben a féléves edzésprogram?

- A túlélésre hajtunk - szoktunk viccesen fogalmazni. Alapvetően folyamatos futásra törekszünk, terveim szerint 6 és fél perces ezrekkel le lehet futni a távot. Egy pici félsz már most is van bennem, hiszen ekkora távot még soha életemben nem teljesítettem. És ahogy közeledik a rajt napja, úgy növekszik majd bennem ez az érzés, de szerencsére a verseny előtt mindig elillan. Már hozzászoktam ehhez a különös szokásomhoz, a helyszínen valahogy megnyugszom, és a célra tudok koncentrálni.

- Ismerősök is biztatnak majd a Városligetben?

- Nem is kevesen. Családtagok, barátok és kollégák is elkísérnek minket a helyszínre, ami rendkívül sokat jelent nekünk. Már csak miattuk sem adhatjuk fel a versenyt. Krisztával együtt fogunk elrajtolni, ő ugyan valamivel lassabb tempót fog diktálni, de nagyon remélem, hogy a célban már együtt örülhetünk az első félmaratoni teljesítményünknek.