Anya-lánya maraton - Békési Lászlóné Éva

Bő 10 éves futó múlttal rendelkezem. Évi 1800-1900 km-t futkározok Debrecenben. A nagy lányomat sikerült "megfertőznöm"! Ő Budapesten él. Én még soha nem futottam maratont. A félmaraton volt a leghosszabb táv, amit többször lefutottam, általában versenyeken. A maraton természetes mindig ott motoszkált a gondolataimban, mint "bogár a fülben", de különböző kifogásokkal mindig elhessegettem!
-A férjem nem igazán támogatja a futásomat.
-Nincs aki az én tempómban futna velem az itteni futóismerősök közül.
-Lehet csak ártok magamnak egy ilyen megterheléssel!?

Július végén felhívott Nóri és bejelentette, hogy anya beneveztem a maratonra! Az első reakcióm az volt, hogy elment az eszed!? Néhány percen belül már el is döntöttem, hogy akkor én is követem a példáját!

Túl sok idő nem volt a felkészülésre. Azt viszont gondoltam, hogy a hétvégi hosszú futások a "lelke" a felkészülésnek. Ezt igyekeztem is tartani. A verseny előtt 4 héttel futottam a leghosszabbat, kb. 33km-t. Utána nem sokkal egy 10 napos elutazás következett. Itt csak kétszer tudtam futni. Természetesen még egy kis megfázás is nehezítette a felkészülést.

Én már péntek du. felutaztam Budapestre. Egyre jobban izgultunk, ahogy rövidült az idő! A terv az volt, hogy az első felét 6 perces ezrekkel tesszük meg, és még utána ha lassulunk is remélhetőleg 4 és fél órán belül beérünk.

Nekem a lassú kezdés nem jelent problémát, nem szoktam az elejét elfutni a versenyeknek. 21 km-nél 2 percet kicsúsztunk. 2:08 volt a félmaraton.24 km-nél elváltunk a lányommal, én már akkorra "beálltam" a tempómra és rossz lett volna ezen változtatni. Innen már visszafele számoltam a kilométereket és boldog voltam ahogy szép lassan fogytak! 30 km. után vártam a holtpontot illetve, hogy mikortól fogok szenvedni, de szerencsére semmi ilyen nem jött! Élveztem, hogy sok ember mellett elmegyek! A táv második fele gyorsabb volt, mint az első. 4:12-n belül sikerült beérnem, úgy hogy a végén még gyorsítottam is! Nóri is nagyon ügyes volt! 4:24 alatt futott be!
Én a futás közben majdnem mindenhol ettem egy kis banánt, illetve energiaitalt ittam. Természetesen egy pár korty vízzel kísértem le. 28 km-nél elfogyasztottam az egyetlen gélt, amit magammal vittem. (Ez valószínű ki is maradhatott volna, mert semmi különöset nem éreztem utána.) A verseny előtt senkinek nem hittem volna el, hogy ilyen könnyedén sikerül és nagyon jó emlék marad az első maraton lefutása! Természetesen a következőre is becsületesen fel kell készülni, mert igen sok buktatója lehet.

Nagyon jó érzés "maratoni futó"-nak lenni!!