A BSI versenyigazgatójának gondolatai az E.ON Délibáb Sportfesztiválról

Az E.ON Délibáb Sportfesztivál számos indulójával készült interjú az utóbbi hetekben. A futók elsősorban arról beszéltek, hogyan készülnek erre a különleges versenyre, illetve kinek mit jelent a hortobágyi futás. Pár nappal az esemény előtt ezúttal Kocsis Árpád, a BSI versenyigazgatója fogalmazta meg gondolatait a pusztai sportolásról.

"Az E.ON Délibáb futáson minden évben indultam, és természetesen célba értem, a hosszabb távon. Idén (egy januári lábműtét után) a Délibáb Félmaraton az első igazi célversenyem, ezzel szeretném lezárni a lábadozás időszakát.

A legjobb helyen térek vissza, mert itt a futóidőm nem számít. A pusztai futás igazi élvezet, örömfutás, melynek során a tempómat mindig hozzáigazítom a körülményekhez. Az évek során volt már hőség - "De felült Lackó a béresek nyakára" - hűvös, vihar, nagy szél stb. De ezek is teszik emlékezetessé a versenyt. No, meg a puszta látványa, a csivitelő madarak, a csikósok, a gémeskút, a vasaló, a gulya, a ménes és a rackák mellett elfutó útvonal. Szoktam is mondani: a sok álldogáló szürke marha rácsodálkozik a sok futó tarka marhára. Ezek vagyunk mi, szép színesbe öltözött aszfaltfutók, ahogy tekergőzünk a pusztában.

A terep változatos: egy nagyon pici aszfalt mellett pusztai út, váltakozik a homok és ősgyep, amelyen néhol kiszáradt patanyomok látszanak. A kiszáradt tehénlepénybe (bocsánat: ürülékbe) meg illik belelépni, mert szerencsét hoz. Én nem vagyok terepfutó, de még csak meg se billent a lábam soha ezen a terepen, igaz jobban figyelek a lépéseimre, mint a városban.

Tavaly az óriási esőzések után állt a víz a pusztán. Rákényszerültünk egy háromkörös versenyre, ami nagyon szurkolóbarát lett, így idén is ez marad. És még fontos része a versenynek a célba érkezés után a slambuc, ami persze jó nehéz a városi - müzlis - gyomornak, de itt ezt nem szabad kihagyni.

A túrán és a bringás távon még nem indultam, de minden évben 2-3 napot töltünk a "járható" útvonal megtalálásával, tehát már betéve ismerem a pusztát. A futás egyedisége mellett ezek a távok elmennek a halastóhoz is, amely igazi madárparadicsom. Bele kell, hogy férjen a gyalogos és kerékpáros túrázók idejébe egy rövid megállás a madármegfigyelésre kijelölt helyeken. Nekem minden évben tátva marad a szám a természet ilyen koncentrált szépségeitől.

Valamikor azzal humorizáltunk, hogy jönnek a turisták a Hortobágyra megnézni a "semmit". Ennyi év után is úgy érzem, hogy ezt a "semmit" megint látnom kell, méghozzá olyan helyekről, ahonnan máskor nem lehet. Ki nem hagynám semmiért cserébe!"