A futás mellett egyensúly a családban

Testépítés, ejtőernyőzés és házépítés után ismét gyermekkori sportágának hódol Borsós Tamás. A sarkadi futó 2010 májusától fut rendszeresen, és elmondása szerint egy-egy sportág mellett 7-10 évig tart ki. Alig 13 hónappal a rajt után nagyon lelkes, és várja az E.ON Délibáb Sportfesztivált, ahol félmaratonon indul.

- Debütálásnak rögtön a 21 kilométeres távot választottad. Miért pont ezt?

- Alapvetően azért, mert nem lehet hosszabbat választani. Maratonon ugyan még nem álltam rajthoz, de az utóbbi időben a legrövidebb versenytáv a félmaratoni volt, ezért úgy gondoltam, hogy a Hortobágyon se legyen ez másképp. Tavaly egy barátom, Csaba már teljesítette ezt a megmérettetést, és sokat mesélt az élményeiről. Már akkor eldöntötte, hogy idén is mindenképpen erősíteni szeretné a mezőnyt, ezért számomra sem volt kérdéses a nevezés. Nemrég Gyulán is együtt voltunk egy versenyen, akkor külön futottunk, de júliusban egy tempóban szeretném Csabával teljesíteni a félmaratont.

- Gyerekkori szerelem a futás, vagy az utóbbi években ismerkedtél meg a sportággal?

- Egészen kicsiként is rengeteget mozogtam, sokat futottam, aztán a kilencvenes években nagyon divatos lett a testépítés, és én magam is eltolódtam a súlyzós edzések irányába. Néhány év után az ejtőernyőzés töltötte ki az életem, jó tíz évig ez volt a szerelem, utána azonban házépítésbe kezdtem, ami nemcsak fizikailag, de szellemileg is lekötötte minden energiámat. Miután beköltöztünk, egyre inkább erősödött bennem a hiányérzet.

- Emlékszel még az első edzésedre?

- Biciklire pattantam, és elkerekeztem a sarkadi sportpályához. Természetesen zárva volt. Ez azonban nem ingatott meg, bemásztam, és jó 4 kilométert futottam. Halálosan elfáradtam, alig vártam, hogy hazaérjek, és beálljak a tus alá. A fürdés hihetetlenül felfrissített, és akkor tudtam, hogy ezt az érzést kerestem. Ezt követően már pulzusmérő órát is vettem, és hamar eldőlt az is, számomra a hosszú futás fekszik. Közhely, de számomra nem jelent monotonitást ez a sportág. Sőt! Teljesen kikapcsol, ahogyan semmi más korábban. Bármennyit is futok egy nap, sosem unatkozom.

- Hogyan viszonyult a család a gyakori és hosszú edzéseidhez?

- A házépítés után sokat voltam otthon, és a feleségem könnyen megszokta, hogy munka után hamar hazaérek és segítek a háztartásban, illetve a gyereknevelésben. Ebből kifolyólag az elején húzta kicsit a száját, de miután hajnali kelő vagyok, ezért 4 és 6 között edzek, és mire felébrednek, már készítem is nekik a reggelit. Így pedig nem borul fel a családi egyensúly: jut idő rájuk és a sportolásra is.