A maraton nem szalad el!

A dunaújvárosi Dudás György 55 évesen kezdett el futni, rá egy évre már le is futotta a maratont. Azóta állandó résztvevője a SPAR Budapest Nemzetközi Maratonnak. Idén hatodszor vág neki, a változás annyi lesz, hogy időközben a feleségét is rávette, induljon el a 7 kilométeren.

- Nem kifejezetten szokványos dolog, hogy valaki 55 évesen kezd el futni...

- Vadász Gyuszi barátom javaslatára kezdtem bele. Ő éppen vissza akart térni a futáshoz, de egyedül nem volt nagy kedve, aztán meginvitált, rávett engem is. Úgy megtetszett a dolog, hogy egy esztendővel később előbb a félmaratont, majd ősszel a 42 kilométert is lefutottam. Azóta rendszeresen járok versenyekre, most 61 éves vagyok. Az első néhány hónap igen küzdelmes volt, hiszen előtte dohányoztam, megittam a magam sörét is, ráadásul 93 kiló voltam. Aztán belejöttem: egy év alatt lement 15 kiló. Mostanra eljutottam odáig, hogy szenvedélyemmé vált, ha nem futom le a szokásos heti négy adagomat, akkor már kifejezetten hiányzik. Immár futónak tartom magam, évente 6-8 versenyen rajthoz is állok. Sohase sportoltam hivatásszerűen: hobbi focimeccsek elő-előfordultak elvétve, esetleg haverokkal teniszezgettünk, de utána mindig elmentünk sörözni. Nem mondható komoly sportmúltnak. Ehhez képest a maratonon vannak sikereim, 3 óra 38 perc az egyéni rekordom, ezt 2008-ban futottam. Érdekes, hogy rá egy évre 3 óra 45 lett, azzal mégis harmadik lettem a korosztályomban, még egy ajándékkosarat is kaptam.

- "Ragályos" dolog a futás?

- Közvetlen környezetemből Erikát, a feleségemet "fertőztem meg" vele, már egy éve rákapott ő is. A SPAR Budapest Maratonon el is indul a 7 kilométeres távon. Egyébként is mindig el szokott kísérni, egy-egy hétvégi verseny nálunk egyben családi program is. Erika, ha éppen nem fut, akkor drukkol nekem. Mondhatni a futáshoz van kötve a nyaralásunk és a pihenésünk is. A Hortobágyra, a E.ON Délibáb Futásra évek óta visszajárunk, 1-2 nappal előtte megyünk, fürdőzünk, aztán jöhet a verseny.

- Sokan nem is a futásért, hanem a hangulatért járnak közösségi futóeseményekre.

- Nehezen lehet szóban visszaadni egy ilyen esemény hangulatát, felemelő érzés. Sok ismerőst szereztem az évek során, üdvözöljük egymást, drukkolunk a másiknak. Klassz dolog, két verseny között alig várom, mikor jön a következő. Nincs két egyforma verseny, a budapestinek az a varázsa, hogy olyan helyeken futunk, ahol az embernek sétálnia sincs alkalma általában. Gondolok itt az Andrássy útra, a Duna-partra, az Országház környékére, tehát a legszebb helyei Budapestnek. Büszkeséggel tölt el az is, hogy mivel nemzetközi a verseny, sok külföldi sportoló érkezik és jó együtt futni velük. Piszok jól meg is van szervezve, néhány kilométerenként zenekarok fokozzák a hangulatot, szóval profi.

- Mire kell figyelni a 42 kilométer alatt?

- Arra kell figyelni, hogy nem szabad az elején elfutni magunkat. Jól kell beosztani az erőt, türelmesnek kell lenni magunkhoz, a távhoz. Mi elszaladhatunk, a táv nem fog. Lelkileg, fizikálisan is fel kell készülni rendesen. A versenyen lesznek holtpontok, de ha átesik rajta az ember, akkor már menni fog. El kell hinni, hogy fogja teljesíteni és kész, persze fontos, hogy egész évben edzésben legyen. Felemelő dolog átfutni a célon, kívánom mindenkinek, hogy legalább egyszer élje át ezt.