A sport mint hobbi, hivatás és élet

Az esztergomi, ám Szegeden élő Vakán Rita idén negyedszer jut el a SPAR Budapest Nemzetközi Maratonra. Míg két éve egyéni csúcsot futott, tavaly egy tüdőgyulladás akadályozta meg az indulásban. Mint rendesen, idén is szülei társaságában érkezik a versenyre.

- A hozzád hasonló emberekre szokták mondani, hogy a "sport az élete".

- Esztergomban tett le a gólya, mégpedig sportos családba, a szüleim is világéletükben sportoltak. A testvéremmel együtt ebben a szellemben nőttünk fel. Gyerekkoromtól kezdve nagyon sok sportágba belekóstoltam, majd a gimi végén jött a futás, amit anyuval kezdtem el. Egyre hosszabb távokat tettünk meg és egy idő után nagyon megszerettem. Majd felvételiztem testnevelés szakra az egyetemre Szegedre, ahol azóta is élek. Később még elvégeztem különböző oktatói sulikat aerobikból, fitneszből, testépítésből és teniszből is. Nem csoda, hogy a hivatásommá is vált maga a sport, most egy edzőteremben vagyok személyi edző, teremvezető, meg minden, ami ezzel jár. Ezek mellett, ha marad időm, akkor futok.

- Mi áll hozzád közelebb, a verseny-, vagy a hobbisport?

- A tenisz lett volna, amit komolyabban, versenyszerűen csinálok, hat éven keresztül űztem is, de egy vállsérülés miatt abba kellett hagynom. Igazából valamiért jobban fekszik nekem a sport, ha hobbi. Az evezéstől a jazzbalettig, a dzsudóig sok mindent kipróbáltam, a labdajátékok kivételével bármi jöhetett. Aztán betoppant az életembe az egyik nagy szerelmem az aerobik. A főiskola mellett azt már oktattam is. Komolyabb versenyeredményeim nincsenek, de nem is ez volt a célom velük, ahogy a futással sem.

- Két éve a SPAR Budapest Nemzetközi Maratonon elért 3 óra 41 perces eredményed nem erről tanúskodik.

- Ezt egyvalaminek köszönhetem, és ezt üzenném is mindenkinek: nem csak azonos sporttal lehet készülni egy-egy megmérettetésre, nagyon jó, ha mellette kiegészítő sportokat is csinálunk párhuzamosan. Magam mindennap két-három órát töltök el intenzív, izzadásos sporttevékenységgel. Ennek eredménye: ha futni nem is olyan gyakran jutok el, de még egy ilyen időeredmény is kijöhet az emberből. Persze, a mostani október 2-i verseny előtt két-három héttel bőven elkezdem gyűjteni a lábamba a kilométereket, de egy félmaraton meg sem kottyanna, akár most sem. Büszke vagyok a két éve elért eredményemre, sőt meg akarom egyszer javítani, de jelen helyzetben a sok munka mellett ez nem tűnik reálisnak. Majd eljön annak is az ideje.

- Mi a vonzereje ennek az eseménynek?

- Nagyon sok versenyen nem szoktam indulni, anno elkezdtem a félmaratonnal, majd amikor úgy éreztem jött a maraton is. Édesanyámmal azért választottuk kifejezetten ezt a versenyt, mert Magyarországon van, nem kell sokat utazni, meg fontos, hogy minden évben legyen egy felmérés, hol tartunk. El lehet menni egyedül is futni, akár 42 kilométert, de egy ilyen versenynek egész más a hangulata. Kihat a teljesítményre, a szervezet is másként reagál, többet hoz ki a futóból. Ezen felül egy családi program is, egybe lehet kötni egy egész hétvégi kikapcsolódással, kirándulással, városnézéssel.