Andits Krisztina: A SPAR Budapest Maraton örömfutás

Egy komoly és egy bulis maraton. A szombathelyi Andits Krisztina minden évben kétszer teljesíti a 42 kilométeres távot, és a hagyományok szerint a 25. Spar Budapest Nemzetközi Maratont jelmezben futja le. Legutóbb csirkeként kocogta le a távot, és bár egyelőre még nem kristályosodott ki az idei maskara, most szeptemberben mindenképpen ott lesz a rajtvonalon. Természetesen nem átlagos futóruhában.

- Milyen reakciókat vált ki a jelmezed a szurkolókból és futótársaidból?

- Rendkívül hálásak a nézők, mosolyognak és biztatnak, azonban tény, a valódi elismerést számomra a versenytársak tisztelete jelenti. Ők tudják értékelni igazán, milyen egy ekkora távot jelmezben lefutni. Emlékszem, tavaly célba érést követően a Spuri egyik riportere megtalált, és lelkesedéssel mesélte, hogy négy évvel ezelőtt már készített velem egy riportot az akkori jelmezem kapcsán. Rendkívüli érzés volt, hogy ilyen távoli emlék ennyire megmaradt benne. Az ilyen pillanatokért érdemes bevállalni ezt a nehéz feladatot.

- Mi motivál még a futásra?

- Ez a sport az életem szerves részévé vált. Olyan életérzést nyújt, amit másban egyelőre nem találtam meg. Ha néhány napon keresztül nem tudok időt szakítani az edzésekre, akkor már egészen egyszerűen rosszul érzem magam. A hangulatomat és a mindennapjaimat is befolyásolja, hogy mikor futottam utoljára.

- Milyen sportágakkal próbálkoztál a futáson kívül?

- Gyerekkorom óta rendszeresen mozogtam, de sosem versenyszerűen. Kezdetben úsztam, aztán úgy 15 éve ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy elkezdjek futni. Azóta szinte meg sem állok, és remélem, nem kell felhagynom vele soha!

- Más versenyeken is maskarába bújsz?

- Kizárólag a SPAR Budapest Maratonon. Ezen a versenyen már úgy mond hagyománynak számít, és szeretném, ha a jövőben ez így is maradna. Ez olyan buli, amit érdemes megélni, rengeteget nevetünk, teljesen más az atmoszférája ennek a napnak. Nincs stressz, sem teljesítménykényszer, ez nem más, mint örömfutás.

- Mennyiben módosul a felkészülés egy jelmezes futás esetében?

- A verseny tiszteletét természetesen megadom, és nem véresen, de komoly felkészülésen veszek részt. Hosszú és résztávos futások mellett gyorsító és hegyi edzéseket is tartok. Teljesen magam állítom össze a programot, korábban még a netről lestem le, de mára már kialakult az a rutin, ami kell egy maratoni edzésterv összeállításához. Erre a megmérettetésre közel három hónapos felkészülés szükséges, és egy biztos: még életemben egyszer sem kellett versenyt feladnom. Még jelmezben sem!