Antifutó a hatodmaratonon

Igazi "antifutó" vagyok - állítja magáról Felker Gabriella, aki egy sérülésnek köszönhetően találta magát az utolsó pillanatban a rajtvonal mögött a tavalyi Balaton Maratonon. A "rossz hozzáállás" ellenére Gabi ezúttal is ott lesz a hatodmaratonosok mezőnyében a 7. Intersport Balaton Maraton és Félmaratonon.

- Kifejezetten érdekes szituációban merült fel a tavalyi indulásod lehetősége. Mi történt pontosan?

- Eredetileg amatőr masszőrként és lelkes szurkolóként kísértem el a csapatunkat. Eszem ágában sem volt futni a versenyen, azonban egyik kolléganőm fél órával a verseny előtt lesántult. Hirtelen kellett dönteni, és végül úgy döntöttem: belevágok. A helyzetet tovább nehezítette, hogy még futófelszerelésem volt, mindenki felajánlott valamit a saját tartalékából. Évek óta jelen voltam a versenyen, de sosem gondoltam, hogy valaha rajthoz is fogok állni, azt pláne nem, hogy egy sérüléshez kapcsolódik majd a premierem.

- Hogyan élted meg azt a néhány kilométert?

- Barátaim sokat meséltek arról, a futás közben boldogsághormonok szabadulnak fel az emberben. Őszintén bevallom, ez a pillanatot az utolsó métert követően éltem át. Elfáradtam nagyon, ugyanakkor a verseny hangulata már nem csak szurkolóként, de futóként is magával ragadott. Lelkesedésem egészen tavaszig tartott, amikor is neveztem a K&H olimpiai maraton váltóra. Akkoriban a Normafánál laktam, és úgy gondoltam, jó ötlet lesz a környéken edzeni, azonban két perc után feladtam, és szobabiciklire váltottam. Sajnos magára a versenyre nem jutottam el: az eredeti időpontban vihar volt, az esőnapon pedig külföldön tartózkodtam.

- Most novemberre is a szobabicikli marad?

- A munkahelyemen és környékén futkosok eleget, de természetesen tisztában vagyok azzal, mindez kevés lesz a versenyre. Miután reggel képtelen vagyok felkelni, Tatanek Rezső DVD-je alapján munka után készülök egy-egy órát otthon. Remélem elegendőnek bizonyul, tavaly is ennek köszönhetően bírtam teljesíteni a távot.

- És idén ki fogja masszírozni a futótársak fáradt izmait?

- Hát ez az! Ez a probléma egyelőre nem oldódott meg, de remélem sikerülni fog. A versenyre visszatérve, abszolút nincs elvárás magammal szemben, örülök a társaságnak, a jó hangulatnak és annak, hogy mozgok egyet. Egy magánklinika állatorvosi rendelőjében dolgozunk, nagyon jó társaság jött össze, még főnökünk két fia is velünk tart majd a Balatonra, ők a legjobb futók közülünk. Véleményem szerint az év egyik legjobb hangulatú versenye az idényzáró, és még az is megeshet, hogy annyira jól érzem magam a versenyen, hogy tavasszal egy másik megmérettetésen is rajthoz állok.