Bogár János első Balaton Szupermaratonja

Közel ezer versennyel a háta mögött nevezett a Balaton és FélBalaton Szupermaratonra életében először Bogár János, aki versenyei közül a hétszeres madridi győzelemsorozatára a legbüszkébb. Ugyanakkor, mint vallja, egy kis sárospataki versenyen való indulás ugyanúgy motiválja, mint egy Spartathlon. Az encsi futó nagy álma, hogy egyszer részt vehessen a 450 kilométeres hirosimai emlékfutáson Japánban.

- Korábban sosem álltál rajthoz a Balaton és FélBalaton Szupermaratonon. Idén azonban megtört a jég. Minek köszönhetően?

- Már régóta szerettem volna elindulni a balatoni idénynyitón, csakhogy a feszes versenynaptár kevés mozgásteret engedélyezett. Március közepén általában Belgiumban vagy Hollandiában szoktam versenyezni. Idén sem lesz másképp, 13-án egy hatórás Európa Kupán veszek részt Belgiumban. Kocsis Árpival épp arról beszélgettünk, vajon mennyit fog kivenni belőlem az a futás. Minden az ellenfelektől függ, egyelőre a nevezési listán nem alakult ki igazán komoly mezőny, ezért remélem: nem fogom "padlóra küldeni magam".

- Közel harminc éve versenyzel. Milyen motivációt találsz még ebben a sportágban?

- Egyszerű a válasz: a futás az életem egyetlen biztos pontja. Rengeteg dologról mondtam le, és számos dolog ment tönkre a futás miatt az életemben. Mindezek ellenére azt kell mondanom: a futás az egyetlen biztos pont az életemben. És még három évtized távlatában is folyamatosan találok motivációt benne. Évente 30-40 versenyen állok rajthoz, ezért szinte hétről hétre koncentrált felkészülésre van szükségem ahhoz, hogy a maximális szinten maradjak egész idény alatt.

- Jelenleg hogy áll a felkészülésed?

- A vártnál jobban sikerült a téli felkészülésem, a kilométerek számára nem panaszkodhatok, a heti 300 mindig megvolt. Most már a gyorsaság visszaszerzésére kell törekednem. Encs környékén gyakorolok, nincsen fix útvonal, mindig próbálok felfedezni valami újat. Régen voltak futótársak is, azonban az évek során elkoptak mellőlem. Így legalább nem kell alkalmazkodnom, és marad időm zenét hallgatni is. Szinte egyetlen kilométert nem teszek meg zene nélkül, olyannyira, hogy különböző zenéim vannak a 4 perces, és másfajták a 3:30-as kilométerekhez is.

- Egy biztos, fizikailag nem lesz gondod az idénynyitón. Mire kell majd jobban odafigyelned?

- Egyértelműen arra, hogy agyilag végig ott legyek. Négy nap hosszú idő, és bár ismerős lesz a terep, végig koncentrálni nem lesz egyszerű. Jó ötletnek tartom, hogy csapatok is lesznek a versenyen, biztos vagy abban, hogy az egyéni indulókat segíteni tudják majd valahogy. Gondolkozom egy segítőben jómagam is, azonban egyelőre még nem tudom, ki érne rá március közepén ennyi ideig.