Csapatban, közös célért

Egy nagy szerelem - szertorna -, majd két kisebb kitérő - úszás és thai boksz - után döntött Szigeti Gábor a futás mellett 2005 táján. A kápolnásnyéki fiatalember ezúttal két kollégájával a stafétára nevezett a SPAR Budapest Maratonon. Véleménye szerint a legnagyobb feladat az lesz a vasárnapi megmérettetésen, hogy megtanulják, milyen csapatban egy célért küzdeni.

- Hogy állt össze a csapat az őszi futóidény legnagyobb versenyére?

- Eredetileg én kerestem egy váltót egy hosszabb távú versenyhez, a velencei szupermaratonhoz, azonban nem sikerült megszervezni. Annyi előnye mégis volt ennek, hogy a cégen végigment a hír, hogy szeretek futni, és a tavasz folyamán Hodosi György kollégám azzal a kérdéssel állt elém: lenne-e kedvem váltóban rajthoz állni a SPAR Budapest Maratonon. Nem volt kérdés, hogy szívesen vállaltam a megmérettetést, és Vukovics Andrással kiegészülve neveztünk is a megmérettetésre. Eredetileg nem céges csapatként akartunk nekivágni a kilométereknek, ám végül a vezetőség annyi segítséget nyújtott nekünk, hogy a nevezési díjat magára vállalta.

- Fél év alatt volt mód közös felkészülés megszervezésére?

- Az igazat megvallva egyetlen alkalommal sem futottunk együtt, és ha jobban belegondolok, nem is igazán vagyok tisztában csapattársaim képességeivel. Jómagam is akkor futok, amikor jut rá időm, de azért heti rendszerességgel hosszabb távokon edzem magam a település környékén a természetben.

- Korábban milyen sportágakkal próbálkoztál?

- Gyerekkoromban szertornáztam versenyszerűen, később próbálkoztam az úszással és a thai boksszal is, azonban miután messze költöztem a korábbi otthonomtól, megszűntek ezek a lehetőségek. Olyan elfoglaltságot kerestem, ami egyszerűen űzhető, így hat évvel ezelőtt megpróbálkoztam a futással. Eleinte rövidebb távokkal próbálkoztam, de idővel egyre emelkedett a kilométerek száma.

- Mi fogott meg ebben a sportágban?

- Kétgyerekes családapaként olykor szüksége van az embernek kikapcsolódásra. Számomra a futás jelenti a szabadidőt. Kezdetben az önbizalmam növelése volt a cél, illetve a határok feszegetése. De hamar rájöttem, hogy emellett olyan szellemi szabadságot is jelent ez a sport, amit máshol nem kapok meg. Edzések alatt félre tudom tenni a gondokat, és olyan dolgokon is járhat a fejem, mint máshol soha.

- Mit tűztetek ki célként magatok elé most vasárnapra?

- Különösebb taktikával nem készültünk, remélem, mindenki megtalálja a maga ritmusát, de a legnagyobb feladat talán az lesz, hogy megtanuljuk, milyen is csapatban futni. 5:30-as kilométerekre vagyok képes, szeretném a versenyen is ehhez tartani magam, és ahhoz, hogy különösebb hullámvölgy nélkül teljesítsem a távot.