Csótó Mihály: Érjünk célba, ez a cél

Ez a legegyszerűbb sportág, nem kell hozzá sem csapat, sem komolyabb felszerelés - sorolta a futás melletti racionális érveket Csótó Mihály, aki párban indul a 4. BSI Balaton és FélBalaton Szupermaratonon. A Műegyetem kutatója imádja ugyan a labdajátékokat, ám leginkább ez a futás frissíti fel szellemileg. Mint vallja, endorfinfüggőként nincs más választása: napi szinten róni a kilométereket.

- Mi alapján esett a választás a balatoni idénynyitóra?

- Már tavaly is nézegettem a verseny kiírását, azonban télen sérült voltam, így esélytelen lett volna rajthoz állnom már márciusban. Egyébként is hosszúnak tűnt a táv, így a párosban gondolkoztam. Érdekes, hogy egyetlen ismerősöm jöhetett volna szóba, ám mielőtt szólhattam volna neki, Szalontai Zoli maga vetette fel az indulás lehetőségét. Egy perc alatt megegyeztünk, holott előtte sosem neveztünk párosban, sőt egyedül a tavalyi Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton volt az első olyan verseny, ahol mindketten elindultunk.

- Honnan az ismeretség akkor? Gondolom, nem a 21 kilométeres távon barátkoztatok össze.

- Valóban nem. Évekkel ezelőtt Cardiffban találkoztunk, ahol baráti társaságunk egy pár estét töltött nála egy internetes szálláslehetőségnek köszönhetően. Akkor beszélgettünk a sportról, és mikor hazajött, gyakoribbá vált a kapcsolattartás.

- Milyen edzésterv alapján hangolsz a Balaton Szupermaratonra?

- Szerencsére múlóban a sérülésem, így egyre nagyobb hatékonysággal tudok készülni a versenyre. Az edzések alapját a foci jelenti. Heti egyszer játszom két órát, és a futásokat ehhez igazítom a verseny logikája alapján, azaz csütörtöktől vasárnapig rovom a kilométereket. Jelen pillanatban már a gyorsító edzések van programon. Heti 55-65 kilométert teljesítek, és miután az Alföldön élek, arra indulok, amerre kedvem van. Hol a Tisza-parton, hol aszfaltos úton edzek, teljesen egyedül. Általában zenét hallgatok, elsősorban gitárszólókat vagy undergroundot.

- Milyen elvárásokat fogalmaztatok meg magatokkal szemben?

- Idő, eredmény vagy helyezés nem számít. Érjünk célba, ez az elsődleges cél. Egyelőre nem tudom, hogy mekkora lesz a párosok mezőnye, lehet, csak egy tucatnyian indulunk, de megeshet az is, hogy 50 páros vág neki a távnak. Mindketten négy óra körüli maratonra vagyunk képesek, sorozatterhelésből azonban egyikünknek sincsen tapasztalata. Látatlanban úgy kalkuláljuk, hogy a mezőny első felében végezhetünk. Miután két munkanapot is érint a verseny, feltehetőleg végig senki sem lesz ott, azonban lesznek néhányan, akik majd váltják egymást. Amennyire ismerem magunkat, lesz folytatása ennek a kezdeményezésnek, sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy jövőre már az egyéni indulók táborát erősítjük majd.