Demendi Csaba kalandos Vivicittái

A budapesti szülész-nőgyógyász orvos eddig háromszor indult a Vivicittán. Újabb interjú a jubileumi városvédő futás előtt.

- A 12 kilométeres távot tartod a Vivicittán a "klasszikusnak". Miért is?

- Ez az "igazi" Vivicitta, nem is jön szóba rövidebb táv!

- Milyen élményeid voltak a korábbi Vivicittákon?

- Eddig három alkalommal futottam ezen a versenyen: 2005-ben, 2008-ban és 2009-ben. Az első alkalommal egy fogyókúra alatt, 24 órás ügyelet után, éhgyomorra álltam rajthoz, ugyanis éppen odaértem a munkahelyemről, és nem volt időm ennivalót szerezni. Addig életemben két szigetkör - 10,7 kilométer - volt a leghosszabb táv, amit futottam. A kilencedik kilométerig minden rendben ment, ott viszont hirtelen elfogyott az "üzemanyag", és mintha falba ütköztem volna. Alig bírtam bevonszolni magam a célba. Az időm 1 óra 15 perc lett. Második alkalommal, 2008-ban, abban a tudatban sétáltam a rajt felé, hogy a szokott helyről, a szigeti feljárótól indul a mezőny. Mikor odaértem - szokás szerint az utolsó pillanatban -, láttam, hogy senki sincs ott! Kiderült, hogy a rajt ebben az évben a víztoronynál lesz. Elég kemény másfél kilométeres sprint kellett, hogy elérjem a közben már elrajtolt és velem szembe futó mezőny végét.

- Van valamilyen speciális edzésterved a Vivicittára?

- Nagyjából tíz éve futok a Margitszigeten, de igazán rendszeresen másfél-két éve. Ez alatt sikerült három félmaratont teljesítenem, jelenleg pedig az őszi budapesti maraton a cél. Erre heti három futóedzéssel készülök, mely egy intervallum-, egy tempó- és egy hosszú futást jelent. A heti összmennyiség jelenleg 35-40 kilométer körül van, ez majd' 60 kilométerig megy fel. Keresztedzésként úszom, kerékpározom, télen spinningelek, illetve egy kis erősítést végzek.

- Ha azt kellene megfogalmaznod, miért tartod fontosnak a Vivicittát, mit mondanál?

- Ez az év első nagy utcai futóversenye, és jó látni, hogy ilyen hatalmas tömeget megmozgat. Különösen inspiráló számomra, hogy tömegével látok nálam tíz-húsz évvel idősebb férfiakat és nőket, akik fiatalokat megszégyenítő tempóval, játszi könnyedséggel futják le a távot. A mozgás alapvető fontosságú. Ha egy-két hónapot kihagyok - most már nem teszek ilyet -, hamarosan fáradtabbnak, levertnek érzem magam. Heti hat óra mozgás sokaknak teljesíthetetlen mennyiségnek tűnik, pedig ez a hét 168 órájából csak 3,6 százalék! Ennyit igazán érdemes rászánni és természetesen nem is kell ennyivel kezdeni. A futás előnye, hogy az ember nincs helyhez, időhöz, partnerhez kötve, magam választom meg a távot és a tempót, illetve a legkevesebb szervezést, logisztikát igényli. Közhely, de nagy igazság, hogy a rendszeresség és a fokozatosság a kulcsa az egésznek.

- Milyen céllal állsz rajthoz a 25. T-Home Vivicittá Városvédő Futáson?

- Tavaszi felmérő gyanánt szeretném rendesen "odatenni magam", és egy 168-170-es átlagpulzussal végigfutni a távot. Időben nekem ez olyan 60-62 perces teljesítésre lesz elég.