Dobesch Erzsébet: Végre miénk a pálya!

Széles és sima aszfalt, és csak a miénk - emelte ki a 7. Generali Duna-parti Futógála előnyeit az újbudai Dobesch Erzsébet, aki harmadik alkalommal áll rajthoz a görkorcsolyás mezőnyben. És bízik abban, hogy az időjárás nem húzza keresztül a több ezer induló számítását.

- Viszonylag ritka, hogy 50 feletti hölgyek görkorcsolyázni kezdjenek. Nálad mi volt a motiváció?

- Mindig is irigyeltem a gyerekeket, elsősorban fiaimon láttam, mennyi örömöt és élményt tud szerezni ez a sport. Végül megleptem magam egy görkorival, és tejesen egyedül elkezdtem tanulgatni az alapokat. A volt férjem erősen elcsodálkozott új hobbimon, mint mondta, ő biztos ki nem próbálná, mert a végén még összetörné magát. A fiaim szerencsére támogattak, nekik köszönhetően tanultam meg tűrhetően kanyarodni és megállni. Ha alkalmam van rá, akkor a lakóhelyem környéki kerékpárutakon egyedül is gyakorolok.

- Más sportágakban is ennyire vállalkozó szellemű vagy?

- A sport szerves része az életemnek. Kilenc évig versenyszerűen kajakoztam, emellett régóta síelek, nemrég a sífutással ismerkedtem meg, a nordic walking edzéseket pedig semmi pénzért ki nem hagynám. Néhány barátnőmet próbáltam már megfertőzni a sportszeretetemmel, sajnos egyelőre kevés sikerrel. De sosem adom fel, idővel biztos beadják a derekukat!

- Miért kedves számodra a Generali Duna-parti Futógála?

- Nagyon aranyosnak tartom a babkocsis versenyzőket, tetszik ez a felfogás, és szerencsére egyre többen hozzák ki magukkal a gyermekeiket. Ezzel így vagyok én is, igaz fiaim már harmincasok, de azért elkísérnek a versenyre. Sajnos Feri fiam, aki csak futni szokott most éppen diplomamunkát ír, ezért csak szurkolni fog, de Peti és a menyem rajthoz is fog állni. Feltehetőleg együtt fogunk maradni, így a biztonságosabb. Nagyon várom már a versenyt, végre széles és sima úton fogunk haladni, és nem lesz forgalom. Nem kell attól izgulni, mikor dudálnak le a kocsik, a miénk lesz a rakpart! Ettől függetlenül természetesen észnél kell lenni, és figyelni a többiekre, hiszen sokan leszünk a pályán.

- Szempont, mennyi idő alatt értek majd célba?

- Abszolút nincs jelentősége, hány perc alatt, vagy éppen hanyadikként érek célba. Ebben a korban már nem ez számít, bár ahogy figyeltem a korábbi befutólistát, korelnöki pozícióban vagyok. A sebesség maradjon a fiataloké, igaz olykor megdöbbenek azon, hogy én még a Lánchíd felé tartok, míg egyesek már visszafelé suhantak. Az időjárással kapcsolatban óvatos vagyok, de véleményem szerint fő a pozitív gondolkodás: nem fog esni az eső!