Dobi Zsigmond: Csodálatos helyszíneken futhatunk

Tavaly öten érkeztek Komáromból, hogy a Balaton és FéBalaton Szupermaraton harmadik napján a Maraton+ távon öregbítsék a város hírnevét. A célt elérték: az első és a második mellett egy hatodik helyet is begyűjtött a társaság, melynek egyik tagja, Dobi Zsigmond ezúttal a teljes Balaton Szupermaratonon rajthoz áll.

- Tavaly hamar eldőlt, hogy a 2011-es Balaton Szupermaratont már a teljes távon szeretnéd teljesíteni?

- Előző évben túl sokat nem láttam a versenyből, hiszen próbáltunk minél gyorsabb tempót diktálni, és folyamatosan arra koncentráltam, hogy megelőzzem az előttem futót. Sajnos a végén Szőnyi Feri barátomnak engem sikerült lehajráznia, így maradt az ezüst, de én már aznap tudtam: jövőre nem csak egy napon szeretnék itt lenni. Ha már úszni nem tudok, legalább körbefutni szeretném a Balatont.

- Ehhez komoly felkészülés szükségeltetik. Milyen edzésterv alapján dolgozol?

- Az utóbbi két esztendőben többé-kevésbé rendszeresen tudtam edzeni, sőt nemrég még Gran Canariába is eljutottam, ahol egy barátommal edzőtáboroztunk 10 napig. Kemény, szintkülönbséges terepen gyakoroltunk, azonban a 18-20 fokos hőmérséklet kárpótolt a kihívásokért. Itthon heti 3-4 edzés a megszokott, minimum 12 kilométereket teljesítek, hétvégén pedig a hegyekben töltöm el a fél napot. Olykor meg tudjuk szervezni, hogy többen vágjunk neki a távnak, amit elsősorban azért szeretek, mert így könnyebben telnek a kilométerek.

- Mit gondolsz, mire lesz elég a felkészülésed a Balatonon?

- Reálisnak érzem, hogy a mezőny első negyedében érjek célba. Barátaim között is ez az elvárás fogalmazódott meg, mindenképpen szeretnék ennek eleget tenni. Egy biztos, az a négy nap hatalmas élmény lesz, és helyezéstől függetlenül megéri majd ott lenni, hiszen maga a futás eleve egyfajta lelki nyugalmat és biztonságot nyújt számomra.

- Mivel fogott meg ennyire a futás?

- A szívem csücske továbbra is a teljesítménytúrázás, amit 24 évig műveltem. Azt azonban meg kell említenem, hogy a maratont konkrétan húsz évig tervezgettem magamban, mígnem 2005-ben sikerült teljesítenem a távot. Méghozzá jó idővel. Azt pedig külön öröm volt, hogy csodálatos helyszíneken futhattunk, és nem egy autókkal megszállt helyszínen, hanem lezárt területeken. Az Andrássy út közepén mikor lenne máskor esélyem futni? Ezekért a pillanatokért érdemes egy-egy sportot elkezdeni. Örülök, hogy szerves részévé vált életemnek a futás, idén is számos megmérettetésen szeretnék még rajthoz állni. Többek között Kisbéren egy 100 kilométeresen, Sárváron pedig egy 12-24 órás futáson.