Fotóalbumok a futóversenyekről

Különleges hobbival teszi teljessé versenyzését Kovácsné Obrecsány Klára. A Nógrád megyei Ludányhalásziban élő kétgyermekes anyuka profi fotósként minden versenyét megörökíti, vagy megörökítteti az utókor számára. Elmondása szerint közel tíz album és több száz fotó kíséri végig sportolói múltját. A gyűjtemény szombaton újabb képekkel gazdagodik, ezúttal a Kékes Csúcsfutáson.

- Heti hány edzéssel hangolódsz a Kékes Csúcsfutásra?

- Egyetlen pihenő napot tartok a héten. Általában reggelente 5:30-kor kelek, és utána irány a természet. Heti három alkalommal 6 kilométert futok, háromszor pedig 14-t. Ludányhalászi, ahol élek a szlovák határ mellett, az Ipoly mentén fekszik, így gyönyörű helyeket választhatok magamnak futásra. Van egy sóderbánya, ahol például még a szintkülönbséges futásokat is be tudom építeni a programba.

- Heti hat edzés, jó pár hétvégi verseny nem kevés szabadidőt emészt fel. Nem húzza a száját olykor a család többi tagja?

- Valóban nem rajonganak azért, hogy ennyi időt áldozok a sportra. Ugyanakkor meg kell érteniük, szükségem van a mozgásra, és a futásnak köszönhetően rengeteg új barátságra tettem szert, olyan embereket ismerhettem meg, akikkel szeretek lenni.

- Hogy jött egyáltalán a futás az életedbe?

- A két gyermekem között alig van egy év korkülönbség, és az első években hatalmas leterheltséget jelentettek. Szinte minden pillanatban akadt valami elfoglaltságom velük vagy a háztartásban, és a lakásból szinte ki sem tudtam lépni. Már megbolondultam ettől a helyzettől, mikor úgy döntöttem, valamit lépni kell. Korábban tornáztam és számos labdajátékot is kipróbáltam, de most valami gyorsan és egyszerűen végezhető sportra volt szükségem, ezért a futás mellett döntöttem.

- Korábban már többször is teljesítetted a Kékes Csúcsfutást. Mi alapján döntöd el, hogy nevezel erre a versenyre?

- Ha jól emlékszem, már öt alkalommal felfutottam a Kékes tetejére, de szinte nem volt két egymást követő év, mikor el tudtam volna indulni. Alapvetően a szabadidőmtől függ, meg tudom-e oldani a nevezést. Szerencsére ezúttal nem akadt semmi más program, így futótársaimmal, a Szécsényi Amatőr Futók Társaságával szombaton útra kelünk a Kékesre. Szeretnék egy órán belül célba érni. Nagyon remélem, hogy sikerül, ugyanis Füleken két hete volt egy verseny, ahol nagyon nem éreztem az erőt magamban. Várom már a rajtot, remélem, az időjárással sem lesz semmi gond szombaton délelőtt.