|
|
Idényzáró futás barátokkal
Két barátjával vág neki a 7. Intersport Balaton és Félmaraton teljes távjának Berdál Ilona. Az egyik paksi könyvelő cég számlázója elsősorban azért szereti az ilyen és ehhez hasonló eseményeket, mert az ország olyan pontjaira juthat el, ahová magától nem feltétlenül utazna el.
- Módosítás történt a nevezésedben: félmaraton helyett a teljes távon fogsz rajthoz állni most vasárnap Siófokon. Minek köszönhető ez a fejlemény?
- A 100 év - 100 kilométer akciója csábított a változásra. Két futótársammal tavasszal már csapatban futottunk a Balaton körül, Dankó Ildikóval és Makk Imrével ezúttal is együtt fogok futni, és mindhárman szeretnénk teljesíteni a kitűzött távot, azaz három részletben a maratont.
- Korábban már többször is részt vettél a balatoni idényzárón. Mi ragadott meg leginkább ebben a versenyben?
- Számomra az egyik legfontosabb dolog, hogy ismeretlenül is ismerősök a körülöttem lévő futók. Egy nagy családot alkotunk, akik az év végén egy utolsó verseny erejéig még egyszer összegyűlnek, nem utolsósorban gyönyörű környezetben! A tavalyi verseny is hatalmas élmény volt, annak ellenére, hogy két alkalommal is sikerült elesnem. Egyszer nem sokkal a rajt után, másodszor pedig négyezer méter táján. Előző este váratlan vendégeket fogadtunk, és nem sikerült maximálisan kipihenni magam. Kérdezték is a futam végén: miért lépek olyan furán? Hát, nem volt véletlen...
- Mikor volt az első versenyed?
- Még 2001-ben említette egy kolléganőm, hogy fussuk le a félmaratont. Lehetetlennek tartottam, noha heti háromszor oktattam aerobicot, így nem voltam rossz edzettségi állapotban. Végül elkezdtük a felkészülést, és 2002-ben rajthoz is álltunk a Városligetben, rá egy évre pedig már a maratont is lefutottam. A rendszeres edzéseket azóta betartom, tegnap a férjemmel éppen a város melletti Ürgemezőn futottunk 5 kilométert, de általában munka után koraeste egy 600 méteres betonpályán szoktam gyakorolni.
- Mivel fogott meg ennyire ez a sportág?
- Kiszellőzteti a fejem, teljesen kicserélődöm minden edzés után. A testi és lelki feltöltődés mellett sok új barátság alakult ki a futótársakkal, és a rengeteg verseny során megismerkedhetek az ország több olyan pontjával is, ahová magamtól nem feltétlenül jutottam volna el. Hatalmas élmény volt például futni a Kékesen és a Hortobágyon.
- Milyen időt tűztél ki magad elé a szezonzáróra?
- Nehéz megmondani, mire leszek képes ezen a hétvégén, ugyanis a maraton óta fáj az achillesem. A túlélésre játszom. Az biztos, hogy együtt fogunk maradni Idlivel és Imrével, hogy egymást húzva minél jobb időt teljesítsünk. A sérülés ellenére szeretném, ha a félmaratont két órán belül tudnám lefutni!
