Két kedvenc sportág egy hétvégén

Ügyes szervezés, semmi más, és máris kész egy komplett sporthétvége. Binder Tamás szombaton a harmadmaraton áll rajthoz a 7. Balaton Maraton és Félmaratonon, vasárnap pedig egy balatonfüredi sakkversenyen erősíti a helyiek csapatát.

- 2008-ban a maratoni távon álltál rajthoz, idén azonban a harmadmaratonra neveztél. Mi a "visszalépés" oka?

- Egészen egyszerű a magyarázat: mindkét kedvenc sportágamra szánok egy-egy napot ezen a hétvégén. A futás után az irányt Füred felé veszem, hogy a magyar sakk-csapatbajnokságban is helyt tudjak állni. Számomra külön öröm, ha így tudom szervezni az életem, sokszor e szempontok a döntőek a versenyek kiválasztásánál.

- Hogyan emlékszel vissza a tavalyelőtti idényzáróra?

- Kellemes emlékként. Hűvös idő volt, de a szép környezet kárpótolt mindenért. Az időjárással véleményem szerint idén abszolút nem lesz gond, hiszen mínusz 5 és plusz 35 fok közé vagyok hitelesítve. Egyedül a szelet nem kedvelem, azonban ezt egy vízpart melletti versenyen nem lehet megkerülni.

- Miképp jött életedbe a futás?

- Hivatásos katonaként bizonyos elvárások voltak velem szemben, elsőként 3200 métert kellett teljesíteni 15 perc alatt. Minden különösebb sportmúlt nélkül egészséges emberként ezt teljesítettem ugyan, ám miután ez a követelmény rendszeres volt, rendszeresen kezdtem futni.

- Milyen edzésmunkával vágsz neki a harmadmaratonnak most hétvégén?

- Hetente minimum öt edzéssel készülök. Reggel egyáltalán nem szeretek futni, ezért az esti órákra időzítem a felkészülést, 5-6 kilométer alatt sosem futok, de 15 felett sem. Alapvetően félmaratoni távra vagyok beállítva. Szükség van a sportra, hiszen lelki egyensúlyt és testi egészséget eredményez, és a versenyek nem utolsó sorban számtalan sikerélménnyel gazdagítottak. Most legutóbb éppen a SPAR Budapest Maratonon az ekiden váltónk ért el szép eredményt.

- Kiegészíti egymást a két sportág, a sakk és a futás?

- Abszolút! Elsősorban meccs előtt szeretek kicsit elmerülni a gondolataimban, emellett a futás rendkívül jól oldja a stresszt is. Egy kellemes futófáradtsággal a lábamban pedig kiválóan tudok a szellemi erőpróbának megfelelni. Szerencsére a családom is elfogadja, hogy sokat sportolok. Egyébként azzal érvelek: ha sörözni mennék, akkor sem töltenék sokkal több időt távol, maximum más lenne a testalkatom.