Nem sumákoltam el a kilométereket...

A dunaújvárosi dr. Szabó Zoltán (53) 2006 óta a BSI minden budapesti félmaratonján és maratonján részt vett. Már negyedik éve törzsfutó, és tavaly e-edzéssel készült első Balaton Szupermaratonjára.

- Mióta futsz, hogy vállalkoztál a 3. BSI Balaton Szupermaraton teljesítésére?
- Öt éve. Akkor hagytam abba a dohányzást, 30 év után. Elkezdtem futni, és a tavalyi Balaton Szupermaraton volt az első ultratávom. Fokozatosan építettem fel idáig a felkészülésemet. Egy évig egyáltalán nem indultam versenyen, utána a félmaratoni,majd a maratoni táv következett. Összesen négyet futottam a Szupermaraton előtt.

- Milyen volt átlépni a 42 kilométert?
- Ez egy érdekes világ, más világ. Lehet, hogy azért, mert későn kezdtem el futni, de úgy vélem, hogy ez a mennyiség még elmegy. Azt gondolom, hogy még így is, ebben a korban sem késő elkezdeni.

- Hogyan készültél? Többet, másképp, mint amennyit egy maratonra szoktál?
- Igen, mert ebben járatlan voltam, ezért a Monspart Sarolta féle e-edzéstervet csináltam. Bevallom, valamelyest eltértem tőle. Kicsit kevesebbet futottam - ahogy az időm engedte -, de nem sumákoltam el a kilométereket. Szerintem ennek köszönhetően, illetve annak, hogy korábban télen pihenni szoktam, de most egész végig futottam, remek formába voltam.

- Mennyire kötődsz a Balatonhoz?
- A Balaton-felvidéken nőttem fel. Egy Monostorapáti nevű kis faluból származom, de Dunaújvárosban dolgozom, ott élek. Belgyógyász vagyok.

- És egy orvos harminc éven át dohányzik?
- Nagy hiba volt, ezt utólag belátom, de mindenkinek van hibája. Én azt tanácsolom, hogy aki dohányzik, tegye le, és kezdjen el valamit mozogni - futni, vagy bármilyen más tömegsportot is választhat. Sokkal jobban fogja érezni magát, és valamit kell csinálni, ötven felett pedig különösen! Soha nem késő abbahagyni a dohányzást, bár igazán leszokni róla nem lehet, mert nagy szenvedély sajnos. De a futás - vagy bármelyik másik sport is - lehet szenvedély, és az egyik szenvedélyt a másikkal ki lehet váltani. Amilyen szenvedélyes dohányos voltam, olyan szenvedélyes futó lettem. Ez így már sokkal jobb.

- Melyik volt a legnehezebb nap a Balaton Szupermaratonon?
- Nekem a harmadik nap volt a legnehezebb, mert az első két napon nagyon óvatosan futottam, tartalékoltam, nem kezdtem be, megfogadtam a jó tanácsokat azoktól, akik ebben jobbak, ezért maradt a második napra is elég erőm. De a harmadik már hosszú volt. A negyedik, a befutás érzése miatt pedig egészen más, akkor valahogy új erőre kap az ember.