Ő is a 8. Intersport Balaton Maratonra készül - Aki idénycsúcsot szeretne a szezonzárón

A hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan romlik a teljesítményem - állítja Kepenyes Péter, aki a hőmérő higanyszálának elmúlt napokban bekövetkezett meredek zuhanása után abban bízik, idei legjobb félmaratonját ünnepelheti a 8. Intersport Balaton Maraton és Félmaratonon. A szolnoki futót felesége is elkíséri a 21 kilométeres távra.

- Mi alapján került a versenynaptáradba a balatoni idényzáró?
- Szolnokon élek, ezért nem tartozik a közeli versenyek közé a Balaton Maraton, azonban a FélmaratonMánia miatt bevállaltuk a feleségemmel a megmérettetést. A Vivicittán 2:08-at futottam, a hortobágyi hőségben már 2:51-et, ősszel pedig 2:25-tel értem célba. Egyértelműen érzem, a teljesítményem elsősorban a hőmérséklettől függ. Miután novemberben már nem számíthatok melegre, így a terveim szerint 2 óra körül tudhatom le a 21 kilométert.
- Ki fog előbb célba érni hétvégén?
- Bízom benne, hogy tíz perc, maximum negyed órás előnnyel fog előbb beérni a feleségem. Emlékszem, az elején nekem ment jobban a futás, a hosszabb távokat is én választottam, még az első félmaraton is az én nevemhez fűződik. Aztán egyre több edzést iktatott a programba, és egy idő után azt vettem észre, hogy már jobb nálam. Egyre jobb! Mellette szól az is, hogy 51-52 kiló, az én súlyom pedig eléri az egy mázsát. Látványosan sajnos sosem tudtam lefogyni a futástól, de legalább nem hízom.
- Hogy kerültetek kapcsolatba a futással?
- Az első gyerkőc megszületése után kezdtünk el mozogni. Alapvetően a feleségem ötlete volt, előbb én csatlakoztam, később néhány kollégám is. Idővel egyre komolyabban vettük a sportot, a netről töltöttünk le edzésterveket, amit persze a szabadidőnk és a kedvünk módosított, de próbáltunk igazodni hozzá. Két gyerek mellett nem könnyű, de tartjuk a heti 3-4 edzést. Hétköznap hajnalban felváltva megyünk edzeni a Tisza-partra vagy a gátra, hétvégén pedig együtt futunk. Legalábbis az első ötszáz métert...
- Miért szeretted meg ennyire ezt a sportágat?
- Egész nap irodában ülök, jó érzés kikapcsolódni, 4-5 év alatt pedig kialakult egyfajta függőség. Már hiányzik, ha huzamosabb ideig nem jutok le edzeni. Ráadásul ezek az 1 órás futások teremtenek lehetőséget arra, hogy rockzenét hallgassak. Sokszor a versenyre is magammal viszem az Mp3 lejátszómat, de ott csak ritkán kapcsolom be.
- Jövőre is nekivágsz a FélmaratonMániának?
- Egyelőre úgy érzem, hogy nem, de ugyanígy vagyok minden Délibáb Futás után is. Elhatározom, hogy ilyen hőségben soha többé, aztán a következő évben is azt veszem észre, hogy már megint ott vagyok a Hortobágyon és izzadok. Mit keresek én itt? - kérdem magamtól, de tudom belül, hogy jövőre ismét ott fogok állni a rajtvonalon.