Összetartó barátnők a Balaton Maratonon

Korábban az aerobic és a konditerem jelentette a sportot Lanszki Klára számára, azonban a kétgyermekes anyuka hamar rájött, hogy a szabad levegő sokkal jobb hatással van rá, mint bármi más. Elválaszthatatlan barátnőjével a tél folyamán is rendszeresen Dunaharasztiban a Duna partján edzenek, és persze ott lesz a 7. Intersport Balaton Maraton és Félmaratonon is.

- 2004-ben az első Balaton Maratonon rajthoz álltál, hat évig azonban egyszer sem. Minek köszönhető a visszatérésed?

- Az elmúlt esztendőkben a két nagymamát betegség miatt kellett gondoznom, ez pedig erősen behatárolta a lehetőségeket. Kisebb, főleg budapesti versenyekre könnyebb el tudtam jutni, mint egy kétnapos rendezvényre a Balatonra.

- A félmaratont párban teljesíted, Kozári Annamáriával. Mióta futtok együtt?

- Az ismeretség régre vezethető vissza. Gyerekeink együtt fociztak, akkor barátkoztunk össze, és a jó viszony azóta is tart. Nagyon ragaszkodunk egymáshoz, rendszeresen együtt nevezünk a versenyekre, még a rajtszámunk is egymás melletti. Idén nagy tervei voltak: most ősszel életében először teljesítette a maratoni távot. Én nem vállalkoztam rá, de természetesen ott voltam, szurkoltam, és ahogy tudtam, segítettem a szereplését.

- Ez az összetartás az edzések szintjén is megmutatkozik?

- Összességében elmondható, hogy többször edzünk együtt, mint külön. Általában délutánonként, kora este jutunk le a Duna-partra, ahol idő és kedv függvényében futjuk a kijelölt - 7,5, 10 vagy 13 kilométeres - távokat. Annamarinak megvan az a különleges tulajdonsága, hogy annyi kilométerig képes beszélni, ameddig fut, így igazán tartalmasan tudnak eltelni az edzések is. Mikor egyedül vagyok, akkor sem hallgatok zenét, inkább a gondolataimat rendezgetem.

- Mi jut elsőként eszedbe, ha azt a szót hallod: futás?

- A barátság. És még sok mindent, ami vele jár. Kikapcsolódást és boldogságot szerez, mikor versenyzünk, mindig azt mondjuk, ez a mi napunk. Nem az eredmény számít, csak az, hogy ott lehetünk és együtt futhatunk több ezer emberrel. Nem vagyunk gyors futók, általában a szintidő körül teljesítjük a távokat, de nekünk nem is ez számít. A futás talpra tud állítani a rossz gondolatokból, és helyrerázza az embert, amikor arra van szüksége. A Balatonhoz egyébként elkísér bennünket egy barátnőnk is, aki egyelőre szurkolni fog, de még az is lehet, hogy megjön a kedve a futáshoz.

- November végén következik az idényzáró, de biztos akadnak már tervek tavaszra.

- Az edzésekkel nem állunk le, végigfutjuk a telet is. Terveim szerint csatlakozom a félmaraton-mániások táborához, azaz minden negyedévben teljesítem egyszer a 21 kilométeres távot.