Pandur Judit: A futás mindig segít

Pandur Judit szerint a legjobb barátságok a futóversenyeken köttetnek. A budapesti XX. kerületben élő futó a Nike Budapest Félmaratonon komplett bohóc felszerelésben futott, néhány éve a balatoni idényzáróra pedig a krumpliorrával érkezett. A 7. Intersport Balaton Maraton és Félmaratonon is ott lesz.

- Eredetileg a félmaratoni távot teljesítenéd két nap alatt, de úgy tudjuk, ez még változhat. Mi a bizonytalanság oka?

- Az előzmények egészen 2008-ig nyúlnak vissza. Kisebb sérülésem ellenére rajthoz álltam, és le is futottam a SPAR Budapest Maratont, azonban a megerőltetés miatt egy éven keresztül nem tudtam futócipőt húzni. A Sportkórházban azt mondták, hogy a genetikai felépítésemmel van probléma, és minden nagyobb terhelés után újabb és újabb porcsérülés várható. 2009 végén kezdhettem el csak ismét az edzéseket, addig maradt az erősítés. Csakhogy a kihagyás némi súlyfelesleget eredményezett, amit a mai napig nem sikerült leküzdenem. Hajlok arra, hogy a maratonon álljak rajthoz, de egyelőre még nem döntöttem.

- Az elmúlt időszakban milyen edzésprogrammal hangolódtál az idényre?

- Kizárólag teremben edzek: alapvetően minimum heti négyszer járok le, és alkalmanként 2,5 órát vagyok ott. Az edzés első részében erősítek, mert véleményem szerint a kéz és vállizmok sem elhanyagolhatóak, majd egy kis hasazás, végül pedig egy óra következik a futópadon. Miután a táplálkozásra kevesebb figyelmet fordítok, és nagyobb a szénhidrátbevitelem, ezért a sok edzés ellenére még nem nyertem vissza a régi formám.

- Mi fogott meg a futásban és a versenyzésben?

- Nehéz lenne hirtelen összefoglalni, mi mindent köszönhetek a sportnak. A nehéz napokon feltöltődöm tőle, a jó napokon pedig pozitív megerősítést eredményez. Ezen kívül az egészség megőrzése is fontos tényező, de összességében az élet minden területén segít. Emlékszem, a főiskolai évek alatt voltak a legjobb időeredményeim, és a vizsgaidőszakot is könnyebben teljesítettem, ha tudtam mellette a futásra is időt szánni.

- Egyszer már rajthoz álltál a balatoni idényzárón. Milyen emlékek kötnek ehhez a versenyhez?

- Szélsőséges időjárási viszonyokkal találkoztunk, rettenetesen hideg volt, csípős, hideg szél fújt és havazott is, és annak ellenére, hogy mindenki sáros volt és átázott, mégsem adta fel egyetlen futótársam sem. Küzdöttek a végsőkig, és ebből én is erőt tudtam meríteni. Noha az idényzáróra készülök, már most határozott terveim vannak a jövőt illetőleg: tavasszal a Vivicittán, ősszel ismét a Budapest Maratonon szeretnék rajthoz állni.