Porkoláb Pál: A maraton akaratban és fejben dől el

A 26 esztendős Porkoláb Pál szekszárdi ugyan, de Budapesten dolgozik. Futott már maratont tavaly, de itthon október 2-án lesz a bemutatkozása ebben a számban a 26. SPAR Budapest Nemzetközi Maratonon.

- Eddig még soha nem indultál Magyarországon maratoni versenyen. Mi az oka ennek?

- Életemben először tavaly futottam le a maratont, mégpedig Dublinban. A tavalyi SPAR Budapest Maratonon a 30 kilométeren indultam, ez egyfajta felkészülési állomás volt a 42 kilométerhez. Idén is szerettem volna egyszer legalább nekivágni egy potens versenynek, de immár nem külföldön. Mivel nagyon tetszett a budapesti esemény hangulata, így emellett döntöttem. Dublin is egész hangulatos város, Budapest belvárosa mégiscsak szebb, illetve magyarként a saját fővárosomban más lefutni egy ilyen távot. Arról nem is beszélve, hogy olyan gyönyörű részeken vezet a verseny, ami a világon egyedülálló.

- Mit ad neked a futás?

- Kisebb-nagyobb rendszerességgel körülbelül négy éve kezdtem el futni. Nagyszerű lehetőség ez, hogy a mindennapi stresszt levezesse az ember. Főleg amióta dolgozom. A napi 10-12 óra ülés után, szinte kívánta a szervezetem az ilyen irányú elfoglaltságot, a fizikai terhelést, mozgást. Tökéletesen ki tudok kapcsolódni benne. Azt mondják, hogy a futás a létező legolcsóbb sport, bár aki csinálja, nem feltétlen osztja ezt a véleményt, de az volt a legkézenfekvőbb, hogy kimegy az ember az utcára és elkezd futni. Úsztam is korábban, azt is szeretem, de ha hazaérek este szellemileg kifáradtan, akkor nem feltétlen uszodába akarok menni, csak felkapom a cipőt és már futhatok is.

- Vannak, akik a SPAR Budapest Maratonon vágnak először bele a 42 kilométerbe. Mit tanácsolsz nekik?

- Azt szokták mondani, hogy a félmaratont bárki meg tudja csinálni, szerintem a maratonnal is ugyanez a helyzet. Nyilván több edzéssel és hosszabb felkészülési idővel, de képes lehet rá mindenki. Akaratban és fejben dől el elsősorban, ha ez megvan, akkor egyszerűen csak futni kell sokat, nem is kell gyorsan, a lényeg az, hogy élvezni kell. Benne van persze az is, hogy motivációt veszt az ember a sok edzés közben. Ezt azzal lehet kiküszöbölni, hogy cserélgetni kell az edzések helyszíneit. Egyébként is, elég nagy motivációnak kell lennie ahhoz, hogy egy maratonra készül és arra edz a futó. Most egy kicsit elmaradtam a felkészülésben, az a tervem, hogy az utolsó három hétben heti háromszor edzek, 15-25 kilométereket. Az pont arra lesz elég, hogy le tudjam futni egy laza tempóban. A versenyen - legalábbis nálam úgy volt - 30 kilométer után jött egy fáradtság, de maga az élmény, hogy egy olyan rendezvényen futhattam, ahol több ezer ember fut egy irányba, egy célból, az kárpótolja az embert.