Szántó Dávid a maratoni felkészülés célegyenesében

Az ismert sportriporter, Szántó Dávid két évvel ezelőtt megfogadta, hogy harmincévesen lefutja élete első maratonját. Ám Dávid mégiscsak vérbeli tévés, úgyhogy felkészülését egy kis csapattal végig is lehetett követni a DigiSport csatornán, Dávid futása címmel. Most a finálé, ha úgy tetszik a finis következik a 26. SPAR Budapest Nemzetközi Maratonon.

- Versenyszerűen úsztál, és e mellett már gyerekkorodban is szerettél futni?

- Igen, ötévesen már teljesítettem a Vivicittá 12 kilométerét, és 1989-ben, hétévesen az IBUSZ Maratonon már egy félmaratont is lefutottam.

- Akkor készült is veled egy interjú - Gyulai István volt a riporter -: egy eltökélt kisfiúról, aki sportriporter akar lenni. Mindenben ilyen következetes vagy?

- Eléggé! Amit egyszer a fejembe veszek, azt mindenképpen igyekszem teljesíteni. Ez a maraton is ilyen volt, már csak azért is, mert elhatároztam, ha már egyszer futok maratont, csináljunk belőle műsort!

- Igen ám, de a maratonra fel kell készülni, ami nem egyszerű feladat és elég időigényes.

- Ez is izgatott benne, hiszen tíz éve hagytam abba az úszást, és azóta csak sportolgattam, vagy éppen semmit sem mozogtam, úgyhogy szinte a nulláról kellett kezdenem. A műsorban a szándékom is az volt, hogy megtudjam, vajon lehet-e szinte semmiből indulva eljutni egy maratonig. És persze nemcsak nekem, hanem a hozzám hasonló amatőröknek ez mennyire járható út.

- Akkor, gondolom, ezért nem csak egyedül rólad szól a történet, hanem ötödmagaddal, komoly edzésekkel indultál neki.

- Tizenhat hetes edzéstervet csináltunk végig Baranyai Judit vezetésével. Ő tudta, hogy nem lehet egy szokványos edzéstervet végigcsináltatni velünk, egyrészt már csak a munkám miatt sem, másrészt pedig végigforgattuk az egész felkészülést. Hol komolyabban, hol kevésbé komolyan vettük az edzéseket, de igyekeztünk mindent megtenni, amit Judy előírt. Nem mondom, hogy nem készülhettem volna még többet, de a lelkiismeretem tiszta. Persze, mikor úgy éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben van, a felkészülés jól sikerült, nos akkor - múlt vasárnap - ledöntött egy vírus. Még korántsem vagyok száz százalékos állapotban.

- Melyik volt a leghosszabb és melyik a leggyötrelmesebb edzés?

- Gyötrelmes volt egy pár, az elején is, a végén is, talán a hortobágyi E.ON Délibáb Futás volt a mélypont, mert már előtte beteg voltam, ráadásul pokoli volt a hőség. Azon a 14 kilométeres távot futottam, de száznak éreztem. A leghosszabb futásunk két hete volt, három órás, ami alatt 32 kilométert hagytam magam mögött. Azon teszteltük, hogy milyen állapotban vagyunk. Nem mondom, hogy végig jólesett, de nem volt különösebb gondom. A Nike Budapest Félmaraton viszont meglepően jól ment, 1:57:42 alatt értem célba, pedig akkor is nagy volt meleg.

- Vasárnap pedig következik a 26. SPAR Budapest Nemzetközi Maraton, ahol nem elég, hogy a távot kell teljesítenetek, de mindezt kamerák kereszttüzében. Ez mennyire nyomasztó?

- Természetesen mindnyájan futottunk már kamera előtt, de, hogy maratoni távon úgy fussunk, hogy majdnem végig kamera veszi minden mozdulatunkat, az azért elég nyomasztó. Nyilván eljutunk majd arra a pontra, amikor már ki tudjuk zárni a kamera jelenlétét, és nyugodtan orrot fújunk, és kendőzetlenül küszködünk, de most nehéz elképzelnem, hogyan tudom kezelni majd ezt a helyzetet. Viszont megéri, mert szerintem teljesen egyedülálló műsort sikerült csinálnunk, amire még talán az egész világon nem volt példa. Mindössze az a nagy kérdés, hogy lesz-e happy end.