Szentes Zsolt: A sorozatterhelésre fel kell készülni

Előbb kerékpározni, majd futni kezdett a veszprémi Szentes Zsolt, aki számára nem ismeretlen a Balaton és FélBalaton Szupermaraton. Természetesen idén is ott lesz az eseményen.

"Mikor párom terhes lett az ikreinkkel, az esti programjainkat le kellett mondanunk. Sok szabadidőm lett, én pedig hasznosan akartam eltölteni. Előbb biciklizni, később futni kezdtem. Azóta teljesen megszállottja lettem a sportágnak" - vallja Zsolt. A veszprémi futó, amennyiben pihenni szeretne, akkor "csak" tíz kilométert fut.

- Mi alapján döntöttél tavaly a balatoni idénynyitó nevezése mellett?

- 2008 óta veszek részt rendszeresen a BSI versenyein, és már a kezdetektől figyeltem, milyen eseményekre lehet jelentkezni. Az első időkben még csak tíz kilométereseken álltam rajthoz, később félmaratonra emeltem a távot, majd jöttek a maratonok. Kezdettől kacérkodtam a gondolattal, azonban csak tavaly éreztem úgy: készen állok egy négynapos versenyre.

- Hogy érezted magad a Balaton és FélBalaton Szupermaratonon?

- Azt gondolom, az egyfajta bizonyíték, hogy idén újra neveztem. Remek volt a négynapos verseny, jó társaság gyűlt össze, és a szurkolók is kitettek magukért. A harmadik nap volt számomra a legkeményebb, véleményem szerint az a legnehezebb szakasza a Balaton Szupermaratonnak, ezért már korábban lefutottam egyszer a Badacsony-Balatonfüred távot. Veszprémiként abba a szerencsés helyzetben voltam, hogy a verseny közelsége miatt szüleim és a családom is eljött biztatni, sőt egyik barátom biciklivel, egy másik pedig kocsival kísért a zárónapon.

- Miben különbözött az idénynyitó a többi megmérettetéstől?

- A sorozatterhelésre fel kell készülni, meg kell tanulnunk megfelelően enni és frissíteni, ez elengedhetetlen feladat. A felkészülés során érdemes úgy összeállítani az edzésprogramot, hogy egymás után fusson az ember 30 kilométereket, amivel az erőbeosztást képessége fejleszthető. Úgy érzem tavaly picit "túlspóroltam" az erőmet, amennyiben a felkészülésemmel nem lesz gond, akkor az első két napon jobban odateszem magam idén.

- Mit szeretsz ennyire a futásban?

- Őszintén szólva az utolsó kétszáz métert a versenyeken. A célegyenest. Azt az érzést egyszerűen nem lehet szavakba önteni, abban az egy percben csúcsosodik ki az a több száz befektetett munkaóra. Hihetetlenül felemelő érzés. A versenyzés maga egyébként fiatalon tart, fizikailag és lelkileg egyaránt. A másik döntő ok, a futás során szerzett élmény. Egy veszprémi versenyen az utolsó kilométeremet futottam, mikor egy rövidebb távon már végzett versenyző kiáltotta felénk: "Hősök vagytok!" Felemelő érzés volt, ahogy látszott, milyen sokra tartja azokat, akik nála egy hosszabb távon álltak rajthoz!