Szeretem a futást, mert tartást ad

Az elmúlt években már csak visszafogottan versenyez Novák Istvánné Júlia, akit barátnői végül elcsábítottak a SPAR Budapest Maratonra. Az ózdi kétgyermekes anyuka elmondása szerint maximum már csak rövidebb kihívásokat vállal. A maraton stafétában ezzel nem is lesz probléma, ugyanis október másodikán 8 kilométert kell majd leküzdenie.

- Néhány év kihagyás után ismét ott leszel az ősz legnagyobb futórendezvényén. Minek köszönhető a visszatérés?

- Noha már nem vagyok olyan aktív, mint régen, továbbra is pártoló tagja vagyok az ózdi Teknőcöknek. A lányok ismerik a képességeimet, és ha akad olyan verseny, amit bírnék, akkor szólnak. A futóklub két külön csapatot is indít, egy nőit és egy koedukáltat, én ez utóbbit fogom erősíteni.

- Mikori szerelem a futás?

- Egészen kisgyerekkori. 9 éves koromtól majdnem tíz éven keresztül versenyszerűen futottam középtávú versenyeken. Kezdetben 100, majd 400, aztán 800, végül 1500 méteren álltam rajthoz. Csakhogy megismerkedtem a férjemmel, szültem két gyereket és a sportra egyáltalán nem maradt időm. Meghíztam, és vele együtt meg is ijedtem, hogy ez így nem lesz jó. 1984-ben tértem vissza a mozgáshoz és 2006-ig szinte folyamatosan versenyeztem. Természetesen már jóval hosszabb távokon: számtalan félmaratont és maratont teljesítettem. Az utolsó öt évben azonban az ízületeim miatt már nem vállalok messze annyit, mint korábban.

- Azért gondolom, a felkészülés már elkezdődött a stafétára.

- Természetesen, szeptemberben edzésbe álltam, hogy ne legyen probléma a versenyen. Hangulattól és az erőnléttől függ, mi is az aznapi program. Olykor csak 4-5 kilométer kocogást vállalunk, de ha meg akarunk izzadni, akkor irány a környező hegyek, és 10-12 kilométert futunk. Az már igazi kihívás, emlékszem, sok-sok éve többször éjszakai műszak után mentem versenyezni. Annyi időm maradt, hogy hazamenjek átöltözni, és már indulhattam is. Rendkívül fárasztó volt így félmaratont teljesíteni, de sikerült. Éppen ezért is szeretem ennyire ezt a sportágat: tartást adott. Nemcsak ebben, az élet más területén is.

- A családodban mekkora hagyománya van a mozgásnak?

- A férjem a mai napig kézilabdázik. Most már az öregfiúk között játszik, de még most is élvezi. A fiam katonatiszt, ezért számára előírás a sport, a futás amolyan hobbiként van jelen az életében. Lányom elsősorban iskolás évei alatt sportolt, mostanság már rendszeresen nem űz semmit. Szerencsére mindhárman támogattak a futásban, biztos családi háttérrel könnyebb volt megszervezni az edzéseket és a versenyeket.

- 55 évesen milyen elvárásokat fogalmazol meg a verseny előtt?

- Váltóban több alkalommal is nyertünk már versenyeket, és bár a lányok a Nike Budapest Félmaratonon a nagy meleg miatt nem teljesítettek jól, véleményem szerint az első tízbe kerülésbe reális esélyünk van.