Színházak a SPAR Budapest Maratonon II.

A SPAR Budapest Maraton megmozgatja a színházak világát is, összesen nyolc csapat jött össze, melyek az ekiden váltó keretében futják le a maratoni távot. A csapattagokat kérdeztük, mit jelent nekik a részvétel, a mozgás és a sport általában. Riportunk második részében Bérczes Lászlót, az Ördögkatlan Fesztivál "atyját",rendezőt, Miklósa Erikát a világhírű operaénekest és Proics Lilla színházi kritikust szólítottuk meg.

Bérczes László tavaly még a Bárka Színház csapatát erősítette. Idén másfelé vitte az útja, a Szabadkai Népszínház próbaszünetében sikerült elérnünk egy rövid beszélgetésre.

- A művészet területén dolgozom, színháznál, ahol minden szubjektív, tehát semmi nem mérhető. Tulajdonképpen a futás adja meg azt a napi bizonyosságot, hogy az ember végzett valamit, amit mérni lehet. Ott nem lehet csalni, mert vagy lefutotta az ember, vagy nem. A maraton, vagy akár a napi futás kapcsán sem lehet becsapni önmagunkat azzal, lehet, hogy nekik nem tetszett, de igenis jó ez az előadás, vagy ez az írás, amit papírra vetettem. A futásnál nincs szubjektum, ott a tények számítanak kizárólag.

- A legfontosabb dolog a kultúrával kapcsolatban az életemben jelenleg az Ördögkatlan Fesztivál - meséli Bérczes László - , és mivel Ördögkatlan Csapatként tavasszal a Balatont már körbefutottuk, így logikus volt, hogy az a csapat folytatja a SPAR Budapest Maratonon.

Miklósa Erikának mást jelent a futás. Operaénekesnőnk futáshoz való viszonya közismert. Indult jó néhány versenyen, korábban atletizált. Megosztotta velünk, mi az a titok, hogy ennyire közel áll hozzá ez a sport.

- Azért szeretek futni, mert ilyenkor szabadnak érzem magam, szárnyalni tudok közben. Szerencsés is vagyok, mert költői környezetben lakhatom. Ha elindulok futni, olyan természeti élményben van részem, hogy ezt a szabadságot fokozottan megélhetem. Csend vesz körül, legfeljebb az erdő állataival találkozom.

Nem túlzás kijelenteni az Operaház jelentős szerepet vállal a SPAR Budapest Maratonon. Két csapattal is képviselik magukat az Ekiden váltóban, sőt, Héja Domonkos főzeneigazgató vezényletével és Ókovács Szilveszter kormánybiztos közreműködésével rézfúvós- és kórusmuzsikával készülnek üdvözölni a versenyzőket az Ybl-palota teraszán. Legyen az sport, kultúra vagy önkéntesség Miklósa Erika integráló személyiség, mindig tudja ösztönözni környezetét. Ódzkodik elfogadni a felvetést, hogy "csapatkapitánya" lenne az Operaház futóinak, de azt elismeri, hogy van szerepe az aktivitásban. Kötelességének érezte, hogy csapatában ő fussa le a leghosszabb távot.

- Amire nagyon büszke vagyok, hogy gyakorlatilag kiváltó ok voltam, mert olyan lelkesedéssel meséltem egy ilyen verseny hangulatáról, hogy ezen felbuzdultak az "operások" is. Azt próbáltam átadni, hogy arra kell figyelni, mi történik körülöttük és csodálatos élményben lesz részük, a szurkolás, a hangulat, maga a futás örömforrás lesz. Két csapat is összejött a végén, és külön öröm, hogy zenéléssel is kiveszik a részüket a kollégáim. Nem az eredményért megyünk, de bízom a három trombitásunkban, akik már a tüdőkapacitásuk okán kell, hogy bírják a futást. De a tréfát félretéve ők is rendszeresen sportolnak, ahogy azért minden résztvevő kolléga.

A színházak nagy családjához természetesen hozzátartoznak a kritikusok is, az ő szervezetük a Színházi Kritikusok Céhe. Az ekidenen nem is akármilyen csapattal indulnak, tavaly például a szekszárdi Borvidék Félmaratonon váltójuk az előkelő negyedik helyet szerezte meg.

- Az szerencsés verseny volt, de a SPAR Budapest Maratonon is megpróbáljuk összeszedni magunkat - mondja Proics Lilla színházi kritikus. - A legjobb futótársunknak most született kisbabája, így ő nem tarthat velünk, úgyhogy nélküle kell megmutatnunk, mit tudunk.

Arra a kissé provokatív kérdésre, hogy nem lesz-e furcsa, hogy most nem másokat kell megítélni, hanem velük együtt kell alkotni, vagyis futni, Lilla ezt felelte: - A magyar nyelvben való igaz, hogy a kritikus szó negatív kontextusokban is megjelenik, de a színházi alkotók elismerik, hogy mi is a szakma részei vagyunk, mert nekik elemi érdekük, hogy értő szemek véleményezzék a művészeti teljesítményüket. Ne gondoljuk azt, hogy kritikusnak lenni jóízű rosszalkodás. Ez szép munka, oda kell állni, ahogy a futáshoz is oda kell állni.