Tánc és örömfutás

53 évesen sportolt talán életében először komolyabban Prauda Terézia. Bár kiskorában tornász vagy táncos szeretett volna lenni, két évvel ezelőttig mégsem lépett a tettek mezejére. Végül egy Ligetkör adta meg számára a lökést, és azóta töretlenül versenyez. Ezúttal a SPAR Budapest Maraton 30 kilométeres távját választotta.

- 53 évesen húztál először futócipőt. Mi késztetett erre az éles életmódváltásra?

- Ahogy megfigyeltem, ebben a korosztályban sokakat a válás húz az életmódváltás felé. Jómagam is ezután kezdtem el újra élni. Először táncolni kezdtem, majd a cégünk szponzorálta a versenyt, és így figyeltem fel a Ligetkörre. Tagokat toboroztak, én pedig belevágtam és elindultam a 3,5 kilométeres távon. Azért, hogy ne a nulláról kezdjem a versenyen, lementem edzeni és a Nike csepeli futóklubjához csapódtam, akik fantasztikus közösséget alkotnak, és már első alkalommal magával ragadott az edzések, majd a verseny hangulata. Ezek után nem volt kérdés a folytatás!

- Könnyen hozzászoktál a folyamatos terheléshez?

- Szerencsés a genetikám, ugyanis egyszer sem volt ezzel probléma. Arra persze picit jobban figyelek, hogy mit eszem, emellett pedig vitaminokat is szedek rendszeresen, de alapvetően nem kellett megváltoztatni az életem. Ráadásul az edzésekkel sem terhelem magam, ugyanis a heti 4-5 óra tánccal össze tudom szedni azt az állapotot, ami elég a versenyekhez.

- Mi motivál abban, hogy rajthoz állj?

- Miután ritkán futok, igazi örömfutásnak élem meg a versenyeket. Nemcsak az a több száz, ezer ember doppingol, aki teljesen ismeretlenül is értünk szurkol a pálya mellett, de a zene is hihetetlen jó hatással van rám. Ennyi ember egy helyen, egy célért, ez igazán nagy dolog. Lehet, hogy nem túl jó az eredményem, de az egészségem karbantartása és ez az élmény kárpótol mindenért.

- Milyen célokat tűztél ki magad elé a jövőben?

- Fokozatos építkeztem. 3500 méterrel kezdtem, de jövőre már maratont szeretnék futni. Azért a kettő között voltak sarokpontok is, előbb középtávú versenyek, majd tavaly elhatároztam, hogy most ősszel lefutom a félmaratont. Ehhez képest a Nike Budapest Félmaraton már a negyedik volt a sorban. Boldoggá tesz a folyamatos fejlődés, és egyben ki is tárult előttem a világ. Beneveztem egy három országot - Ausztria, Szlovénia és Magyarország - érintő versenysorozatra, ahol terepen futunk, de voltam Keszthelyen is egy félmaratonon. Az ősz a 30 kilométerrel sem ér véget, már most beneveztem a novemberi Balaton-futásra. Magam sem gondoltam volna néhány évvel ezelőtt, hogy sportolni fogok, azt pláne nem, hogy ilyen sokat fejlődök, de boldoggá tesz ez a folyamat, nem szeretném abbahagyni.