|
|
Tíz kilométertől a félmaratonig
Az évek során rengeteg ismerősre és barátra tettem szert - érvelt a futás mellett az Újpesten élő Kelő Sára, aki párban és egyéniben is indult már a 25. Nike Budapest Nemzetközi Félmaratonon.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a futással?
- Régebben Avon-tanácsadóként dolgoztam, és úgy éreztem, hogy a cég által támogatott versenyen illik részt vennem. Noha korábban eszembe sem jutott volna ilyen eseményeken részt venni, annyira megfogott a rendezvény atmoszférája, hogy itt ragadtam. Évente 1-2 versenyen biztos elindulok, és próbálok mindig új és új megmérettetéseken rajthoz állni. Az első igazán nagy élményem 2005-höz köthető: egy kecskeméti versenyen megállás nélkül futottam le 10 kilométert. Erre nagyon büszke voltam, és arra motivált, hogy a jövőben még jobb legyek.
- Komoly felkészülés előzi meg a versenyeket?
- Jelenleg több fronton kell egyszerre teljesítenem: a munka mellett a család és a különböző ügyintézések is rám várnak, így rohanok egész nap, pedig nem is edzésnek szánom ezeket az órákat. Konkrét felkészülésre nem sok időm marad, mikor nagy ritkán lejutok, akkor a káposztásmegyeri park erdejében rovom a köröket a kislányommal. Néhány versenyre még ő is elkísért, de mostanra lemorzsolódott mellőlem. Régen tíz kilométerre voltam "hitelesítve", most már a félmaratont futom le csípőből egy kis túlzással.
- A 25. Nike Budapest Nemzetközi Félmaratonon hanyadik alkalommal állsz rajthoz?
- Egyéniben másodszor neveztem a versenyre, korábban a testvéremmel párban többször is teljesítettük a távot. A bátyám jelenleg vidéken él, így kissé problémás megszervezni számára az őszi idény egyik legnagyobb versenyét. Én mindenesetre idén is ott leszek, bár konkrét helyezésben és időben nem gondolkozom. Sok mindentől függ, miképp is teljesít aznap az ember. A lelkiállapot mellett az sem mindegy, hogy az adott órában 16 vagy éppen 32 fokon áll meg a hőmérő higanyszála. Verseny közben nem kifejezetten szeretek beszélgetni, inkább magamra koncentrálok, és olykor a város szép épületeit is megnézem magamnak. Várom már a szeptemberi nyitányt, reményeim szerint nem lesz nagy hőség, és akkor egy kellemes napot tölthetünk a Városligetben.
