|
|
Tizenegyedszer is a csúcson
Tizenegyedik "csúcstámadására" készül a 64 esztendős soproni Tímár Béla a 13. Kékes Csúcsfutáson. A vele készült beszélgetéssel kezdődik a futanet.hu Kékes Csúcsfutásról szóló interjúsorozata.
Tímár Béla eddig csupán két csúcsfutást hagyott ki, sérülés miatt. Most egész kis csapattal indul neki Sopronból; a helyi Lokomotív Futóklub törzsgárdája és Melinda lánya is nekigyürkőzik a hegynek, immár másodízben.
- Honnan jött a futás szeretete?
- Még 1978 körül kezdődött, akkoriban volt az Olimpiai Ötpróba mozgalom, aminek az egyik száma az 50 kilométeres gyaloglás volt. Egy idő után átváltottunk futásra, úgy gyorsabb volt. Még mindig megvan az a melegítő, amit annak idején a próbák teljesítésért kaptam, emlékszem az Úttörő Áruházban adták át. Utána megalapítottuk Sopronban az SVSE Lokomotív Futóklubot. Az volt a hőskorszak. Nagy futóélet volt akkoriban Sopronban, sok versenyt szerveztünk. Soha nem felejtem a német testvérvárosunkkal, Brennberggel közösen szervezett eseményt: ők elfutottak Sopronba, mi meg Brennbergbe. 670 kilométer, éjjel-nappal futottunk. Azóta is megyek mindenhova futni, ha csak sérülés nem hátráltat.
- Mi a vonzó a Kékes-futásokban, hogy immár tizenegyedszer is nekivágsz?
- Először ugrás volt az ismeretlenbe, a Lokomotívval mentünk Sopronból vagy tizennégyen. Jó formában voltunk, és kihívás volt az ország legmagasabb pontjára felfutni. Nézegettük, hogy milyen a terep, a szintkülönbség, aztán egyszer csak szembesültünk vele. Mátraházától elindulva nyolc kilométer után az ember már vágyik egy kis lankásabb részre, ellenben akkor jön a komolyabb rész, ami nem piskóta. Ráadásul, ha a sofőrünk is fut, akkor mindenkinek vissza is futnia kell, de aztán szépen nyugodtan leülünk, és megihatjuk a jól megérdemelt sört, vagy kisfröccsöt. Természetesen a sofőrt kivéve. Az a szerencsénk, hogy Sopronban csak a futballpályán lehet síkban futni, egyébként föl-le, minden adott ahhoz, hogy felkészüljünk a Kékes-futásra.
- Idén mit vársz magadtól?
- Bár tizenöt évvel ezelőtt más volt, de ez nem oszt, vagy szoroz, igyekszem most is a mezőny első felében végezni. Amiben más lesz idén, hogy eddig mindig egyből hazamentünk verseny után. Most úgy döntöttünk, hogy maradunk egy-két napra körülnézni, ráérősen. Számomra ez lesz a tizenegyedik futásom jutalma.
