Vaczkó Zsolt: a Balaton Szupermaratonon lettem ultrafutó

Vaczkó Zsolt kedvet kapott a Balaton Szupermaratonhoz! Arról számol be, hogyan értékeli első ultraversenye után a mostanira történő felkészülését.

"Megpróbálom röviden elmesélni az idei Balaton Szupermaratonra való felkészülésem történetét. A tavalyi versenyen is rajthoz álltam egyéniben, és rengeteg tapasztalatot szereztem, hogy mit kellett és mit nem kellett volna csinálnom. Remélem, az idei verseny már "könnyebb" lesz, mint a tavalyi. Már a tavalyi befutónál eldöntöttem, hogy idén is rajthoz állok egyéniben. Egyszerűen semmi negatívumot nem tudok mondani erről a versenyről, talán csak magammal nem voltam megelégedve. A szervezés, az ellátás, mind-mind világszínvonalú volt, nekünk tényleg "csak" futni kellet. Kísérő nélkül is nyugodtan rajthoz állhatott az ember. A frissítőpontok is pont jó helyen voltak, és itt tanultam meg, hogy az alkoholmentes sör (nagyon jó minőségű) és a cola nagyon jól kiegészíti egymást. Idén viszek magammal nem egy, de mindjárt három embert is!

Azt hallottam egy futó barátomtól, hogy egy futóversenyen az embert nem a távolság, hanem az iram "öli" meg. Tehát fontos a jó erőbeosztás, különösen az ilyen hosszú versenyeknél. Ne fussuk el az elejét, hosszú az a négy nap. A másik nagyon fontos - ha nem a legfontosabb - a felkészülés. Természetesen nagyon jó támpont Monspart Saci edzésterve: aki azt betartja, nagy baja nem lehet. Jó hír azoknak, akik nem tudták betartani az ott leírtakat, hogy én tavaly körülbelül a felét tudtam teljesíteni, és így is sikerült a Balaton Szupermaraton, csak nem volt egyszerű. November óta én is ebből készülök, persze saját magamra formázva. Azt már megtanultam - természetesen a saját káromon -, milyen az, ha az ember nem tesz megfelelő kilométerszámot a lábaiba, de a felkészülés során meg kellett tanulni fejben is feldolgozni mindazt, ami az emberre vár 18 hét alatt. Egy másik futó barátomtól pedig azt hallottam, hogy nem a sebesség, hanem a mennyiség a fontos a hosszútávfutáskor. Hát én futottam... Azt nem állítom, hogy éjjel-nappal, de pihenők nélkül. Ha nem volt futás aznap, akkor erőnléti edzéseket csináltam. Mindig figyeltem a bemelegítésre és a levezetésre is. Most a család is toleránsabb volt (ezúton is köszönet érte), betegség vagy sérülés sem hátráltatott.

Ameddig az időjárás kegyes volt, a szabadban majd teremben nyomtam a kiliket. Igaz, a teremben kicsit furcsán néztek rám, de próbáltam ott is a hosszútávfutás szépségeit ecsetelni... Nem nagyon értették. Saját káromon tanultam meg azt is, milyen az, ha egy futó "eléhezi" a versenyt. Hát nem kellemes... Saját zsíron még elmegy a futó 20-25 kilit de ez már ultraverseny ultratávokkal. Szóval a frissítésre figyelni, nem csak inni, enni is! Persze mielőtt rajthoz álltam volna ilyen típusú versenyeken, az én lábaimban is csak néhány maratoni verseny és sok-sok rövidebb táv volt. Ezen a versenyen futottam először ultratávot, és itt jöttem rá, hogy ez a táv teljesen más "futóembert" igényel, mint amilyen ez előtt voltam. Itt hallottam legelőször olyan nagy ultraversenyekről, mint a sárvári12/24órás, vagy az Ultrabalaton. Többek között ezért is leszek hűséges ehhez a versenyhez. Hisz nem tudom eléggé megköszöni, hogy megismertettek az ultrafutás csodálatos világával. Sérülésmentes felkészülést kívánok a hátralévő pár hétre!"