Zahorán Ádám: A mentális felkészültség a döntő

Egy ilyen hatalmas tömeget megmozgató szupermaratoni rendezvényről nem lehet egyszerűen nem hallani - szögezte le Zahorán Ádám, aki kétéves kihagyás után a 4. BSI Balaton és FélBalaton Szupermaratonon tér vissza sérüléséből. Az idénynyitó kedvéért nemcsak külföldi versenyekről mondott le, de edzésprogramján is sokat változtatott.

- Első alkalommal állsz rajthoz a balatoni idénynyitón. Mi alapján döntöttél a nevezés mellett?

- A döntésem miértje egészen 2009-ig nyúlik vissza, amikor is a Békéscsaba-Arad Szupermaratonon súlyosan megsérültem. Fáradásos combnyaktörést szenvedtem. Habár sokan a sportpályafutásom végét jósolták, de hála legyen a szüleimnek, orvosaimnak és a sporttársaimnak, sosem adtam fel, az elszántságom mindvégig a tetőfokon volt. A visszatérésemet az idei esztendőre tűztem ki. Több verseny szerepelt a lehetséges évkezdő versenyek listáján - többek között egy skóciai és egy svédországi ultramaraton -, azonban úgy gondoltam, hogy nincs jobb, mint egy ilyen súlyos sportsérülést követően egy magyar versenyen bizonyítani. Mivel nagyon sok jót hallottam a Balaton Szupermaratonról, ezért nem volt kérdés, hogy e mellett teszem le a voksomat.

- Mennyiben kellett változtatnod az edzésmódszereiden a sérülésnek köszönhetően?

- A hatszoros Bécs-Budapest Szupermaraton-győztes Bogár János edzéstervei szerint készülök. Ez olyan ciklusterv, amiben a kemény, egyhónapos, gyorsítással és hosszú futással teli edzésmunkát egy hét pihenés követ. Erre a pihenőidőszakra nincs semmi sem előírva, annyit futok, amennyi jól esik. Mivel azonban ez elsősorban a regenerálódásról szól, általában 4-5 kilométerekben kimerül a napi edzésmunkám. A pihenőhetet követően pedig ismét egy egyhónapos kemény edzés következik. Régebben többedmagammal szerettem futni, mostanában azonban inkább magánzóként koptatom az aszfaltot. Furcsa, de minél keményebb egy tréning, annál inkább zavar mások jelenléte. Többnyire késő este, éjszaka megyek el edzeni. Egyrészt azért, mert magával ragad a kihalt utcák nyugalma és a szépen kivilágított épületek látványa. Másrészt pedig azért, mert az utóbbi időben éjszakai bagoly életmódra váltottam, és sosem fekszem le hajnali kettőnél hamarabb. A közelgő Balaton Szupermaraton miatt azonban komoly változásokra szántam el magam. Ennek értelmében hónapok óta sosem futok zenével, másfél hete leszoktam a kávéról, továbbá mostanában igyekszem minden nap időben lefeküdni, hogy másnap korábban tudjak futni.

- Kifejezetten feszes életritmust követel meg ez az életforma. Sosem veszíttettél a lelkesedésedből?

- Sokak számára a futás monoton mozgásforma, míg számomra élvezetes, mi több, egyfajta művészet.

- Közel két éve nem versenyeztél. Milyen érzésekkel vágsz neki a balatoni megmérettetésnek?

- Az elsődleges cél természetesen a sikeres teljesítés, ugyanakkor nagyon kemény felkészülési időszakot tudhatok magam mögött, ezért szeretném, ha megmutatkozna az eredménylistán elfoglalt helyezésemen, illetve a nevem mellett szereplő időeredményen is. 2008-ban nem csak a Békéscsaba-Arad Szupermaratonon, hanem a Bécs-Budapest Szupermaratonon is sikerült dobogós helyen célba érnem. Több évnyi tapasztalatom alapján kijelenthetem, hogy az ilyen típusú versenyeken már nem is annyira a megfelelő fizikális erőnlét a döntő, sokkal inkább a mentális felkészültség. A sziklaszilárd jellemem és a kőkemény elszántságom miatt úgy érzem, hogy épp ez a típusú ultramaratoni verseny az, ami leginkább közel áll a szívemhez, amelyen a leginkább eredményes tudok lenni. Ha sikerül elfogadható teljesítményt produkálom a Balaton Szupermaratonon, akkor várhatóan a májusi Békéscsaba-Arad Szupermaratonon, illetve egy norvég hegyi ultramaratonon fogok rajthoz állni a későbbiekben.