Sportsérülések

 

A sportsérülések leggyakoribb oka a túlterhelés, mely általában a helytelen edzési módszereknek következménye: a testedzést végző nem hagy elegendő időt a regenerálódásra edzés után, vagy nem áll le a tréninggel, ha fájdalmat érez. Minden alkalommal, ha az izmokat az erőteljes tornagyakorlatok túlterhelik, az izomrostok egy része megsérül, és más részük elhasználja a rendelkezésére álló energiát, mely egy szénhidrát, a glikogén formájában raktározódik.
Az izomrostok gyógyulásához és a glikogén pótlásához több mint 2 nap kell. Ha a fájdalom első jelére, mely a legtöbb esetben megelőzi a túlerőltetéses-szakadásos sérüléseket, a sportoló abbahagyja az edzést, a rostok károsodása megelőzhető, és a regeneráció is gyorsabb. Ugyanakkor a fájdalom mellett folytatott tréning még több rost elszakadását idézi elő, mellyel súlyosbodik a sérülés, és kitolódik a regeneráció is.
A test kisebb anatómiai hibái is hajlamosítanak a sportsérülésekre, mivel ezek miatt egyes részekre fokozott terhelés esik. Ha pl. a lábak hossza különböző, akkor a hosszabb láb csípő- és térdízületét nagyobb terhelés éri. Ha a gerinc deréktáji görbülete nagyobb a szokásosnál (lordózis), a baseball- vagy a golfütőt meglendítve hátfájás jelentkezhet.
Mindemellett sportsérülést eredményez az is, ha nem történik kellő bemelegítés az edzés előtt.
A sportsérülések további jelentős tényezői a helytelen technikával végzett gyakorlatok. A leggyakoribb okot azok a gyakorlatok képezik, melyek során az ízületek instabil szögbe kerülnek, így a lágyrészek terhelését növelik, vagy a szalagokat túlerőltetik Edzés során a túl gyorsan vagy az igen nagy megterheléssel végzett izomgyakorlatok is sérüléshez vezethetnek.

A leggyakoribb akut sportsérülések közé sorolható a bokaficam, a combizom rándulása, illetve az izomszakadások. A túlzott megerőltetés, tartós terhelés is okozhat komoly, krónikus sérüléseket, mint például a fáradásos csonttörés, ízületi kopás, krónikus térdfájdalom, sarokfájdalom, stb.
Krónikus sérülések akkor alakulnak ki, ha a sportbaleseteket vagy a sportártalmakat nem ismerik fel, illetőleg rosszul kezelik. Általában gyógyulás helyett hosszantartó gyulladás jöhet létre, ami olykor visszafordíthatatlan következményekkel járhat.

Izomhúzódás
Az izomhúzódás során nagy erő hatására túlfeszülés keletkezik az izomzatban (az igénybevétel nagyobb, mint az izom teljesítőképessége). Az izomhúzódás azt jelenti, hogy az izmok a túlzott fizikai megterhelés hatására hosszabb távon is összehúzódott állapotban maradnak, görcsbe rándulnak, amely jóval nagyobb fájdalmat jelent, mint az ideiglenes jellegű izomláz. Az izomhúzódás tünete az izom merevsége és gyulladása.

Térdsérülések
A legtöbb térdsérülés hobbisportolás közben alakul ki. Leggyakrabban a szalagok és a meniscusok (porckorong) érintettek. Többnyire focizás, kosárlabdázás, kézilabdázás és síelés közben jön létre. A sérülés következtében a beszakadt vagy leszakadt meniscus darab becsípődik a csontvégek közé, ami heves fájdalommal és a térd teljes elakadásával jár, ami azt jelenti, hogy a térd hajlított helyzetben rögzül, a beteg azt kinyújtani nem tudja. A meniscus sérülés véglegesen arthroscopos (ízületi tükrözés, mely során bizonyos beavatkozások is végezhetők) módszerrel gyógyítható.
Gyakran sérül a térd belső oldalszalagja és az elülső keresztszalagja. Általában nagyobb energiájú sérülések vezetnek a szalagok szakadásához. A keresztszalagok szakadása azonban focizás, síelés, kosárlabdázás, kézilabdázás közben kialakuló csavarásos sérüléskor is bekövetkezhet. Térdszalag sérüléskor éles fájdalmat érez a beteg. A térd megduzzad, instabillá, "lötyögőssé" válik. A beteg guggolni, futni nehezen, illetve egyáltalán nem tud. A szalagszakadással egyidejűleg a belső meniscus is megsérülhet, mely a térd elakadásához vezethet. A térdszalag sérülések kezelése általában műtéti, melyet szintén arthroscopos módszerrel végeznek.
A térdízületi felszín sérülése során porcos vagy rostos szabad testek képződhetnek. Ezek az ízületi felszín üvegporc borítékából, vagy a meniscusokból törnek ki. Az így képződött szabad testek az ízületben vándorolva a csontok közé ékelődhetnek, ez erős fájdalomhoz és a térd elakadásához vezethet. A szabad porcdarabokat arthroscopos eljárással távolítják el.

Bokaficam
A bokaficam az egyes számú közellensége az aktív sportolóknak. Azonnali fájdalommal és a mozgásképesség csökkenésével jár. A sérülés gyakran krónikussá is válhat. Ha gyorsan és megfelelően van gyógyítva, a boka gyorsan begyógyul. A sérülés leggyakrabban a boka befelé fordulásából keletkezik. A sérülés a súlyosságtól függően 3 kategóriába osztható. Az első fokozata leggyakoribb és legkevésbé veszélyes, ami valójában a boka inak túlfeszítéséből keletkezik. Az inak megfeszülnek, de nem tépődnek el és nagyon kis dagadással jár. Az érintett személy pár héten belül visszatérhet a szokásos sportokhoz. A második fokozat sokkal komolyabb. Az inak részben el vannak tépődve. Vér omlik a szövetekbe. Ezzel az állapottal legalább 6 hétig kell várni, mielőtt a szokásos aktivitást ismét elkezdjük. A harmadik fokozat a legsúlyosabb. Ez a legsúlyosabb íntépődés, de sebészeti beavatkozásra csak ritkán van szükség. 12 hónapra van szükség, hogy az inak teljesen meggyógyuljanak.

Golfkönyök
Akkor alakul ki, ha a csukló befelé hajlításában szerepet játszó izmok vannak túlerőltetve. Golfkönyök fennállása esetén, a könyök belső felszíne nyomásérzékeny, a kézfej behajlítása nagyfokú fájdalommal jár, és súlyos esetben a fájdalom nyugalomban sem szűnik. A beteg nem tudja megfogni a tárgyakat, minden kiesik a kezéből.

Teniszkönyök
Akkor, ha az alkar feszítő izmai voltak kitéve a túlzott igénybevételnek, teniszkönyök alakul ki. A könyök külső felszíne az érintett izomzat tapadási helyén fájdalmas, gyulladt. A teniszkönyök jóval gyakoribb, mint a golfkönyök, az emberek körülbelül 2-3 százalékát érinti életük során. Elsősorban középkorú nőknél gyakori. Ha teniszkönyöke van a betegnek, akkor a könyök, a kéz és az ujjak hátrafelé feszítésekor nagyon erős fájdalmat érez. Nehézséget okoz a tárgyak megfogása, a kézfogás, még egy üveg kinyitása is.
A fájdalmas terület jegelése, fájdalomcsillapító gyógyszerek szedése, gyulladáscsökkentő krémek alkalmazása, súlyos esetben az érintett ín környékére beadott lidocain- és szteroid-injekció, valamint a fájdalmas terület besugarazása, mind-mind elősegíthetik a gyógyulást. A nagyfokú fájdalom és merevség megszűntével fizioterápia, az inak fokozatos nyújtása javasolt.

Rotátor köpeny íngyulladás
A rotátor köpeny íngyulladás (más néven úszó-, tenisz-, elkapóváll, bekötött váll szindróma) a forgató izomzat szakadása és megduzzadása (a forgató izomzat azokat az izmokat és inakat jelenti, melyek a felkart a vállízületben tartják).
Ezek az inak gyakran sérülnek azokban a sportokban, melyek során a kart gyakran kell a fej fölé emelni: ilyen például az elkapás baseballban, súlyos terhek emelése a vállra, a szerválás az ütős sportokban, vagy a gyors-, pillangó- és hátúszás. A fő panasz a váll fájdalma. Kezdetben csak akkor érződik, ha a beteg a kart a fej fölé emeli, és erőteljesen előrelendíti. Később már akkor is jelentkezik, ha a kart csupán kézfogáshoz kell előre nyújtani. Tárgyak tolása általában fájdalmas, de a húzásuk nem. A gyógyuláshoz a sérült inakat pihentetni, és a vállat erősíteni kell. Kerülni kell azokat a gyakorlatokat, melyeknél tolóerőt kell kifejteni, vagy a váll fölé kell a könyököt emelni. Olykor sebészeti beavatkozásra van szükség, ha a sérülés különösen súlyos, ha az ín teljesen elszakadt, illetve ha a sérülés egy év alatt sem gyógyul meg.

Csípő és medencesérülések
Nagyon gyakori probléma sportolóknál a csípőizmok húzódása és túlterhelése. Elsősorban az eredési helyek fájdalma túlterhelés esetén: elülső csípőtövis fájdalom, deréktáji fájdalmak (ezeket sokszor keverik össze a "hátfájással", ún. "low back pain", de ebben az esetben a farizom túlterheléséről van szó), az ülőgumó fájdalma a hajlítók esetében, és a szemérem tájék érzékenysége a közelítők túlterhelésénél. Fontos ezekre a fájdalmakra figyelni, hogy nehogy a nemtörődömség komoly problémába torkolljon. Kezelésre tehermentesítés (edzés intenzitás csökkentése, súlyos esetben szüneteltetése), illetve fizikoterápia ajánlott.

Gerinc sérülése
Elsősorban az ún. "féloldalas" terhelést jelentő sportoknál (kézilabda, vívás, kenu stb.) nem egyenlő mértékben fejlett a test izomzata. A kézilabdázóknak például általában nagyon erős a hasizmuk, mivel a dobásokat, forgásokat döntően hasizomból végzik. Ezzel szemben igen gyenge a hátizmuk, ezért ütközéseknél, irányváltoztatásoknál a hátizom nem képes rögzíteni a csigolyákat. Részben ebből következik, hogy a rendszeresen előfordulnak sportsérülések a hát tájékán, sokuknál pedig porckorongsérv alakul ki. A porckorongsérv első tünete lehet a derékból lábba vagy lábszárba, nyakból karba vagy vállba, sugárzó fájdalom. Gyakran nem jelentkezik derékfájás, csupán a bizonytalan alsóvégtagi fájdalom van jelen. Porckorongsérv esetén a fájdalom általában változó erősségű, előfordulhat, hogy akár heteken át igen erőteljesen jelentkezik, majd csökken, és később (terheléskor) a korábbi területen újra jelentkezik. A porckorongsérv okozta fájdalom mellé bizonyos esetekben izomgyengeség vagy zsibbadás társulhat.
A hirtelen kialakult panaszok kezelése elsősorban a megfelelő pozícióban történő pihentetést jelenti, (felpolcolt lábak mellett), és gyógyszeres terápia a fájdalomcsillapítás (nem szteroid gyulladáscsökkentők) és az izmok ellazítása érdekében (izomrelaxánsok); esetlegesen nyugtatók adása is szóba jöhet. Két-három napos pihenést követően fontos a fokozatos visszatérés a mozgáshoz, melynek legmegfelelőbb módja a gyógytornász felügyelete, és irányítása mellett végzett torna. Az esetek legnagyobb részében egy hónapon belül teljes visszatérés várható. Ha a panaszok gyakran visszatérnek, vagy nem szűnnek meg teljesen fontos a gyógytorna mellett a fizikoterápiás módszerek és a gyógyfürdőkórházi kezelés igénybevétele, szükség esetén fűző használata. Ha a panaszok mögött kimutathatóan valamilyen komolyabb gerincelváltozás áll, ennek ortopéd szakorvosi vizsgálata és esetlegesen műtéti megoldása is szóba jön.

Összességében a sportsérülések szempontjából létfontosságú, hogy a sérült testrészt, végtagot nyugalomba helyezzük a szakorvos által kötelezően előírt időszakra. Törekedni kell, hogy aktivizáljuk a sérültet, miután kellő ellátást kapott, a pihenő időszak nem jelent teljes ágynyugalmat. A sérült végtag felpolcolása javítja a vénás keringést, csökkenti a bevérzés, a duzzanat mértékét. Ezáltal gyorsítja a bevérzés felszívódását, így gyorsabban lehet kezelni a sérült felületet.
A jegelés kiválóan csökkenti a fájdalmat, a védő reflexes izom görcsöket, a bevérzéseket és a vizenyős duzzanatokat. Nem közvetlen a bőrfelületen, hanem vékony textilrétegen keresztül felhelyezve naponta 6-10-szer 10-15 perces időszakokban végezzük el.

A rugalmas pólya az akut lágyrész sérülés esetén átmeneti rögzítést biztosít, védi a sebek fedőkötését, támogatja a vénás keringést. Használatakor a végtag keringésére ügyelni kell. Ízületek stabilitására, védelmére nem használható. Erre a célra az orthesis, vagyis külső rögzítők alkalmasak, amelyek szinte valamennyi nagyízületre felhelyezhetők. Beállítható az ízület megengedett mozgásterjedelme. Térd és bokaszalag sérüléseknél a legelterjedtebbek. Használatukkal csökken az izomsorvadás veszélye. Gyorsabb a gyógyulás, funkcionálisabb a kezelés és a rehabilitáció.