Csomor Zoltán: Futógála után levezető kocogás

A Budapest XVI. kerületében élő Csomor Zoltán 10+5 kilométert fut a 7. Generali Duna-parti Futógálán, majd utána levezetésképpen kocog egyet.

Zoltán tízévnyi kihagyás után tért vissza a futás világába: még 2000-ben teljesítette élete első maratonját, és az őszi jubileumi maratonon duplázásra készül. A 7. Generali Duna-parti Futógála véleménye szerint kiválóan illeszkedik felkészülésébe, ám mint mondta, nem elégszik meg a 10+5 kilométerrel.

- Miért maradt ki tíz év?

- Ha lényegre törően szeretnék fogalmazni, egyszerűen közbejött a család. Rengeteg elfoglaltság és kötelezettség után tavalyelőtt volt módom először edzésekre és versenyekre járni. A költözés is sokat segített, a kertvárosi környezetben, ahol rengeteg a zöld terület, sokkal könnyebb megoldani az edzéseket. Télen zömmel munka után az esti órákban, nyáron pedig inkább hajnalban húzok futócipőt. 2008-ban két hét edzés után álltam rajthoz a hortobágyi félmaratonon, azóta egyre inkább rázódom vissza a régi kerékvágásba. Természetesen nehéz volt a kezdet, de úgy vagyok vele, ha az ember odaáll a rajtvonalhoz, onnan már úgysincs menekvés. Bár rettentő nagy volt a forróság, a tavalyin már homokvihar és eső is volt. Idén eddig a Hárshegyen és a T-Home Vivicitta mindhárom távján rajthoz álltam, most vasárnap pedig következik a 17. K&H olimpiai maraton váltó, ahová kocafutó kollégáimmal neveztem be.

- Mivel hét éve rendezték meg első alkalommal a Generali Duna-parti Futógálát, akkor ez a verseny eddig kimaradt a repertoárból...

- Valóban, én is kíváncsi leszek, milyen élményekkel gazdagodom. Egy biztos, a szükséges porcióm aznapra nem 15 kilométer, így a verseny után a környéken egy levezető kocogást beiktatok majd a programba. Szeretnék minél több versenyen részt venni a maraton előtt, a Duna-parton futni egyébként is felemelő érzés, a közösségi élményről nem is beszélve. Mindig motivál, ha több százan, ezren vannak körülöttem. Ezúttal már kisebbik lányom is olyan korba lépett - 9 hónapos -, hogy elkísérhet anyukájával szurkolni.

- Milyen elvárásokat fogalmaztál meg önmagaddal szemben?

- Sosem játszott döntő szerepet életemben a helyezés, de ég az sem, hány perces kilométerekre lehetek képes. Ugyan még nem tartom magam idősnek, az idő előrehaladtával egyre inkább úgy látom: az a fontos, mekkora távot teszel meg, nem az, mennyi idő alatt. Az számít, hogy jól érezzem magam, és sérülés nélkül érkezzek a célba, a többi csak körítés. A rakpartra egyébként idén elcsaltam egy kollégámat is, aki egy éjszakai futás alkalmával szeretett bele az utcai futóversenyekbe. Remélem, mindkettőnk pozitív élménnyel gazdagodik május utolsó vasárnapján.