Távoli országrészből a Generali Duna-parti Futógálára

Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből is érkeznek futók a 7. Generali Duna-parti Futógálára. Sallér Péter Tiszaújvárosból jön fel Budapestre 10 kilométer kedvéért. A hat éve "futóbolond" családapa családját is kezdi megfertőzni: lányai és felesége is elkezdték már az edzéseket, igaz eddig csak szurkolóként voltak jelen a különböző megmérettetéseken.

- Miért éppen a Generali Duna-parti Futógálát választottad?

- Szeretek az Újpesti rakparton futni, szép a város és jó az aszfalt minősége is. Nem gyakran nevezek versenyekre, évente 4-5 alkalommal állok rajthoz. Még nem dőlt el, ki kísér el május végén Budapestre, de feltehetőleg egy barátom ott lesz a drukkerek között.

- Milyen edzésterv alapján készülsz?

- Nincs konkrét program, minden versenyre a táv alapján próbálok felkészülni. A futógála nem egy kifejezett sprinttáv, mégis lehet egy jó iramot futni a rakparton. Terveim szerint a 4:30 alatti kilométereket tartani fogom végig. A főversenyem ősszel lesz, a kassai maraton, amin mindig indulok a családias hangulata miatt.

- Mindig is a futás volt az a sportág, amiben ki tudtál teljesedni?

- Mindössze 6 éve lettem "futóbolond", és bár mindig is sportoltam, de sosem volt meg a rendszeresség. 33 évesen azonban érezni kezdtem magamon a munkahelyi stressz jeleit, ami életmódváltást eredményezett nálam. Nem volt nehéz dolgom: a napi kis erőfeszítések a rendszeresség iránti alázat betartásával megvalósíthatóak. A futás tartást ad nekem lelki és fizikai értelemben egyaránt. Nem szeretnék lemondani róla, mert olyan pozitív hatással bír az életemre, mint semmi más.

Még távolabbról, Cigándról érkezik a Duna-parti versenyre Majoros Bertalan. Elmondása szerint, mikor külföldön élt, hiányzott számára a futás, ezért alig várta, hogy nevezhessen valamelyik versenyre.

- Nem problémás Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből egy fővárosi versenyen rajthoz állni?

- Egyáltalán nem, ugyanis minden ilyen esemény családi program is egyben. A T-Home Vivicittán például a családi futáson is rajthoz álltunk, de a verseny előtt és után különböző programokat is lehet találni a rendezvényen és a városban. Olykor kollégák is elkísérnek, sajnos ők hosszabb távon nem igazán állnak már rajthoz.

- Miért éppen a futás mellett döntöttél?

- Ha egyszerű választ keresünk, akkor úgy fogalmaznék, a láb mindig kéznél van. Mindig mozgékony voltam, és ebben a korban már oda kell figyelnünk az egészségünkre és a súlyfeleslegre is. Az edzéstervem sajnos módosítanom kellett az elmúlt időszakban: heti öt helyett már csak négy edzést bírok. Nem tudom, hogy a túledzettség vagy a kisebb sérülések miatt van, de tény, több idő kell a regenerálódásra.

- Mennyi idő alatt szeretnéd lefutni a 10 kilométert?

- Mindenképpen szeretném megjavítani az egyéni csúcsomat. Két évvel ezelőtt már kipróbáltam magam a rakparton, kellemes emlékeim vannak a pályáról: sima, egyenes szakaszon futhatunk, ami eleve gyorsabb tempót feltételez. Úgy futok, ahogy a csövön kifér, így a cél, hogy 50 perc alatt maradjak.