Nincs olyan, hogy lehetetlen... - Bákor Krisztina

Az egész úgy indult, hogy két éve elhatároztam, félmaratont futok... Mikor nekiláttam az edzésnek, egy sziget-kört is zihálva futottam végig. Szerencsétlenségemre, vagy mint végül kiderült inkább nagyon is szerencsémre, maratonista barátom vett kezelésbe, és végigedzettük a nyarat. A kezdeti zihálás tova szállt, a sziget-körök repültek, és 2-3 hónap múlva azon kaptam magam, hogy a félmaraton immár nem méltó kihívás többé :-). Így szerettem meg a futást, ismertem meg egy nem mindennapi kihívás (30km) teljesítésének örömét, és kezdett megfogalmazódni bennem az 'ultimate gool'... maratont futni.

Hektikus év következett, sport intenzív és futást teljesen mellőző hónapok váltogatták egymást.. mígnem csak azon kaptam magam, hogy 4 hónap és itt a kitűzött dátum. Egy maratoni felkészülés nem gyerekjáték. Az elvárt első lépések: szilárd elhatározás, egy személyre szabott edzésterv és új cipő. Megvalósítás: hát, az új cipőig jól is ment :-). Mig a fejemben csengtek a jól ismert figyelmeztetések ("a maraton 30km-nél kezdődik", "ha nem futsz a maraton előtt legalább 1-2 30 km-es távot, akkor ne is próbálkozz a maratoni táv teljesítésével"), és az ütemtervem feketén-fehéren megmondta mit kellene tennem, végül minden összejött, ami a sikert megakadályozhatta volna: hirtelen jött többhetes külföldi út, betegség, családi gondok, majd térdsérülés. A verseny előtt két héttel tanácstalanság, alulkészültség és eretnek gondolatok a verseny feladásáról. Innen már csak lefele vezet az út a lejtőn, hisz ha úgysem lesz meg, minek edzeni, jó lesz az a maraton váltó is.

Innen jött a verseny napja és a csoda, hiszen tudjuk, hogy egy maratonon végső soron minden a fejben dől el. Rajthoz álltunk, és indult a staféta, de azért az egyéni rajtszámmal a hátamon, hisz sosem lehet tudni. Aztán innen már csak annyi volt hátra, hogy lépésről lépésre haladjak a titkon még mindig remélt cél felé. Először is, fussunk egy jó időt a váltónak. Ha az megvan, a chip átadva, már lehetne lazítani... de akkor már legyen meg egy jó félmaratont legalább, ha már egy egész most nem is reális. A félmaratont elérve jól esne már egy kis pihenés... nade mi lenne, ha még meghúznám kicsit, és elvergődnék a 30-as tábláig. 28km tájékán már minden fáj, viszont a lendület visz tovább. Itt már mindig a következő kilométer jelző tábla a cél, és a távolban lebegő következő frissítő állomás maga az oázis. Így jön el a 29km, 30km, 31 km, 32km. És itt volt az a pont, ahol belém nyilalt a felismerés: már csak 10km lenne vissza! Megállíthat-e ez az utolsó 10km? Mennyivel lehet nehezebb ez, mint a 32, ami már megvan? A fenébe is, fel lehet-e adni ilyen közel a célhoz? Hát nem! Telefon a barátoknak: várjatok egy óra múlva a befutóban, jövök!!! Az elhatározás erővel tölt el, de az ízületeim azt mondják, ez azért nem egy sétagalopp. Folytatódik a küzdelem, kilométerről kilométerre, mindig csak a következő tábla legyen meg. Aztán a táblák elkezdenek fogyni, és mintha már nem is fájna annyira.. és különben is, kit érdekel, hogy fáj, mint a bűn, hiszen egy óra múlva elmondhatom, hogy lefutottam egy maratont. Elfog a boldogság, mikor érzed, hogy sikerült meghaladni önmagad. Az utolsó 5 kilométeren repül az idő, és mikor feltűnik a '100 méter' felirat, még van erő egy utolsó sprintre is. Befutás, célfotó, kezek a magasba, érem a nyakba. Barátok ölelése, és bizony.. könnyek. Hisz megvan. Minden nehezítő körülmény ellenére. Sikerült, mert akartam, mert megküzdöttem érte. Megérdemlem :)

Mit csinálnék máshogy a tapasztalatok fényében? Követném az edzéstervet, nem engednék a mindenféle nyomásnak, vigyáznék magamra és a térdemre a felkészülési időszakban.

Mi az, amit tanultam? Ha bízol magadban, akkor nincs lehetetlen.

Hogyan lehet bárkiből maraton futó? Csak ragadj meg valakit, aki már csinálta. Aztán csináld, amit mondd. Menni fog :)

Mit tégy, ha maraton futó vagy? Szervezz magad mellé egy csapatot, és vidd el őket váltót futni. Meglátod, ha egyszer rákapnak az ízére, nem állnak meg addig, míg végül az ő nyakukban is félmaratoni-maratoni medál függ :)