Idén is megsütött minket a nap a Pilisben
Hatodik alkalommal is hihetetlen nagy sikerrel zajlott az Intersport Túranap és Terepfutás - mindösszesen közel 2000 résztvevője volt idén az eseménynek. Pedig a reggeli nyolc fokos cidri, a ködös, nyirkos idő még semmi jelét nem mutatta, hogy erre a hétvégére is igazi kirándulóidőnk lesz, sőt! Szinte a nyarat idéző forróságban hirdettük ki a terepfutás közép- és hosszútávú nyerteseit: a hőmérő kis piros csíkja meghaladta a 20 fokot is árnyékban. Node ki mondta, hogy árnyékban kell hegyet mászni?
Reggel nyolctól kezdve folyamatosan indultak a futók és a túrázók. Három távon volt lehetőség végigmenni, kinek-kinek a maga tempójában: volt, aki végig szaggatta futócipőjével a hegyi ösvényeket, mások családostul, baráti társasággal vágtak neki az útnak. Akár a 10,1 vagy 18,33 kilométernek, akár pedig a leghosszabb, majdnem 30 kilométeres körnek indultak neki, egyben teljesen biztosak lehettek: mire visszatérnek, mi megpróbálunk Guinnes-rekordot döntögető hagymaszaggal jelezni, hogy elkészült a 6. Intersport Túranap elmaradhatatlan kelléke: a hagymás zsíros kenyér, no meg a hozzá kötelezően felszolgálandó tea. Péter Attila hagyományosan magára öltötte a házigazda szerepet: amellett, hogy minden fontos információval ellátta és történeteivel szórakoztatta az embereket, közben szüntelenül tisztította-aprította a lila hagymát, mert arra folyton szükség volt.
Még egy dolog biztos volt minden induló számára a hagymán kívül: ha már elindultak, akkor a kőbányát biztosan meg kell mászni. De ez senkit nem tántoratott el. Talán azért is jó a kőbánya megmászása, mert amíg onnan ők visszanézhetnek a rajt helyszínéül szolgáló iskolára, addig mi ugyanilyen örömmel figyeljük őket, integetnek-e nekünk. Utóbb vizsgáztattuk a mezőnyt, kérdésünkre nagyon sokan mondták, hogy bizony visszaintettek. És miért ne hinnénk el?
Róka-hegy, Ezüst Kevély, csodaszép kilátás az Egri várra és Pilisborosjenőre... a mezőny egy részének a Nagy Kevély csúcsa, a hosszú távosoknak a Mackó barlang, s természetesen az októberi erdő tiritarka látványa lelkesítette piros-sárga-zöldjével a futókat, túrázókat. Minket pedig az olyan hírek, hogy például egy-egy táv pillanatnyi első helyezett futója már visszafelé halad, majd nem is sokkal később célba is ér. Igen változatos volt, kinek mi adja a legtöbb motivációt: akik dobogóra álltak a futóversenyben, azok az időért futottak, akik a természet szerelmesei, azok a fenyők örökzöldje és a sárguló falevelek kontrasztjára csodálkoztak rá. Megint mások pedig teljesen ráérősen sétáltak a hihetetlenül tiszta levegőjű hegyeken, s még egy kis lovagi tornát is megnéztek pihenésképpen az Egri várnál. A teljesítésért járó kitűző és oklevél pedig biztos mindenkinél kikerült azóta egy kis időre az otthoni dicsőségfalra, mert ezt meg kell mutatni mindenkinek!
Ezen a szombaton mindent lehetett, s mindent olyan tempóban, ami éppen kényelmes volt, senki nem kapkodott, hiszen az egész nap a miénk volt. Így aztán senki nem érezte furcsának, hogy egyesek akkor indultak el a maguk túrájára, amikor mások már vissza is érkeztek, folyamatos volt a jövés-menés, de mindent csak ráérősen, hiszen ugyan, ki tudhatta, lesz-e még ilyen szép hétvégénk? Ki kellett élvezni minden pillanatát. Az iskola udvarán kisebb-nagyobb csoportokba verődve jó hangulatú, beszélgető csoportok ücsörögtek: vagy a túrára készültek, vagy pedig már a túra után osztották meg egymással az élményeiket, mutogatták a képeket, amiket készítettek. Rendszeres volt a fotózkodás a célkapu alatt, családok, társaságok kértek meg minket, hogy ugyan, fotózzuk már le őket, és mi boldogan tettük meg, mert így is osztozhattunk az örömükben. Délutánra, mintha csak bűvész rejtette volna el őket, úgy tűntek el a reggel még jellemző kabátok, kardigánok. Napozó gyerekek és szüleik, nagymamák és nagypapák színesítették az udvar minden szegletét még délután öt óra után is, amikor félig-medig ünnepélyesen bezártuk az iskola kapuját, s elégedetten összenéztünk a még itt levőkkel: idén is remek túranapunk volt, megspékelve egy kis futóversennyel.
A terepfutás két kategóriájának dobogósai, a közép- és hosszú táv győztesei, akik sok túrázó rajtja előtt már a kertben pihentek, és nekik aztán tényleg lesz mivel eldicsekedni, sorban a következők voltak.
Középtávon a hölgyeknél
1. Mód Ildikó (1:40:49),
2. Liskány Diána (1:47:39),
3. Nemes Mónika (1:47:57) lett,
az uraknál pedig
1. Tagscherer Imre (1:24:11),
2. Hodovánszki Csaba (1:25:47),
3. László Gergely (1:26:48) lett.
A hosszútáv dobogósai pedig sorrendben a hölgyeknél:
1. Herczku Tímea (2:59:17),
2. Garai Valéria (3:09:36),
3. Gál Katalin (3:27:17),
az uraknál pedig
1. Pálfy Márton (2:11:57),
2. Beda Szabolcs (2:20:55),
3. Antal andrás (2:23:57) lettek.
Ja, még valami: és az Egri várnál sajnos idén sem voltak törökök. Jövőre talán hozunk magunk. Mert idén elmondhatjuk magunkról, hogy minekünk aztán mindegy, minket megsütött a nap.
Az esemény fotóit hamarosan feltöltjük a képgalériába, az eredményeket pedig szintén megtalálhatjátok majd az esemény információinál.