Hosszantartó, ismételt fizikai terhelés a cardiovascularis (szív-ér) rendszerben strukturális és funkcionális változásokat hoz létre. A változások mértéke az edzés típusától és mennyiségétől függ; más a hosszútávú állóképességi és más az erőedzés során.
A dinamikus terhelés ill. az aerob edzés kardiovaszkuláris hatásai mind nyugalomban, mind terhelés során megnyilvánulnak.
Ultrahangos vizsgálatokkal bizonyították, hogy a szív méretei elsősorban a végdiasztólés volumen (az a maximális vérmennyiség, amit a szív elernyedt állapotban befogadni képes) megnő és nagyobb az állóképességi sportolóknál, mint a nem állóképességieknél (a hosszútávfutás szemben a súlyemeléssel). Így a szív egy összehúzódás során nagyobb mennyiségű vért képes kilökni. Mivel nyugalmi helyzetben a perctérfogat, azaz egy perc alatt kilökött összes vérmennyiség az edzett és edzetlen személyeknél nem különbözik lényegesen, ezt a mennyiséget az edzett szív kevesebb összehúzódással tudja kilökni, így jön létre a sportolóknál jól ismert nyugalmi bradikardia. (A nyugalomban, fekvő helyzetben mért pulzusszám 60/perc alatti). Ez gyakran 45-50/perc, sőt, ritkán előfordul 40/perc alatti pulzusszám is, ami ilyenkor nem kóros. (Máskor, szívbetegség esetén, egy 40-es pulzus súlyos állapotot jelenthet!)
Terhelés során az elérhető pulzusszám az edzett és edzetlen személyeknél elméletileg nem különbözik, de az egy ütéssel kilökött vérmennyiség az edzett szív esetén akár kétszeres is lehet, így a perctérfogat az edzett sportolóknál akár kétszerese is lehet az edzetlenekhez viszonyítva.
Nem csak a szív üregi átmérői nőnek meg, hanem a bal kamra izomtömege is. (A bal kamra felel a szisztémás keringésért). Ez a növekedés mérsékelt, soha nem ér el olyan fokot, mint egyes súlyos szívbetegségnél (egyes cardiomyopathiák, aorta billentyű szűkület, súlyos magasvérnyomás). Az EKG vizsgálat, ami alapvizsgálat minden belgyógyász, kardiológus, és sportorvos számára, mutathatja a szív méretének és falvastagságának a növekedését, a röntgen vizsgálat igazolhat nagyobb szívet, de ennek kóros, vagy egészséges, adaptációs voltát csak az ultrahang vizsgálat - echocardiographia - igazolhatja.
Az állóképességi edzés során a vázizmokban nő a kapilláris sűrűség, ez növeli a vázizom maximális keringési kapacitását, és egyenletessé teszi a vázizom keringését. Ilyenkor a vér több időt tölt a kapillárisokban, így a szövetek ugyanannyi vérmennyiségből több oxigént tudnak felvenni.
Tehát az állóképességi sportokhoz - mint a futás, kerékpározás, úszás - adaptálódott szív erősebben, gazdaságosabban működik, az izmok vérellátása is jobb, és az adott vérmennyiséget gazdaságosabban tudjuk kihasználni.

Mit jelent ez a hétköznapokban?
A hetente legalább 3-4 alkalommal 25-30 perces könnyű-közepes intenzitású, egyenletes, ún. izodinámiás edzés végzése az életkorhoz viszonyított maximális pulzus 60-65%-án (maximális pulzus = 220-életkor) adja egyértelműen a fenti pozitív változásokat. Persze az is jó, ha csak kevesebbre van időnk, de nem tilos többet edzeni! A rendszeresen edzést végzők között igazán elhízott embert csak elvétve találni. A koleszterin és triglicerid szintjük a kiindulási értékhez képest csökken. A vérnyomást 5-15 Hgmm-rel lejjebb lehet vinni az edzésekkel. Természetesen senki nem lehet védett száz százalékosan a szív-érrendszeri betegségekkel szemben, (sportolók tragikus hirtelen halálesetei), de egy sportolói szív általában ugyanazt az ártalmat lényegesen kisebb sérüléssel képes elviselni, mint egy edzetlen. Például ugyanolyan szívinfarktus sokkal kisebb károsodást okoz edzett embernél mint egy edzetlen szíven. Ez adott esetben akár az életünket is jelentheti!

Írta: Dr. Csányi Zsolt kardiológus, maratoni futó