Torna, úszás, futás

Dávid Ibolya, az MDF elnökasszonya már nem először húzott futócipőt egy verseny kedvéért, ám idén először indult futórendezvényen, nevezetesen a Libresse Női Futónapon.

Legszívesebben a gyaloglásra és a hosszabb, 6.5 kilométeres futásra mentem volna, csak délután már más elfoglaltságom akadt, ezért a legkorábban kezdődő - idén először megrendezett - váltóban vállaltam a második szakasz, a másfél kilométer lefutását. Én egyébként alkalmi futó vagyok, a telet kihagyom, csak tavasztól indulok neki. Sajnos az idei kezdést "elnyomta" a kampány, úgyhogy ebben az elmúlt 6-8 hónapban nagyon kevés időm maradt a sportra. Most alapozó gyakorlatokat végzek, tornázom, hogy neki merjek állni ismét a komolyabb futásnak, úszásnak, kondizásnak, de megfogadtam, hogy soha többet nem hagyok ki ilyen sok időt, mint ahogy ezt az idei kampány miatt megtettem. A futás azért jó, mert mindig kéznél van az ember lába. Betonon egy kicsit nehezebb, mint a földön vagy a füvön futás, és való igaz egyébként, de a futás az ember kondijának a karbantartására az egyik legjobb sport. Természetesen az úszás mellett. A Hármashatár-hegyen van egy szakasz, ahol tudok futni az erdő szélén, hogyha valamelyik gyermekem vagy a férjem kikísér. Le szoktam menni a Margitszigetre is időnként, de ha otthon vagyok Tamásiban, vagy a Balatonon, akkor ott is elmegyek futni. Csak az erdő széli futáshoz viszem magammal a családomat, ha ismerős helyen vagyok - mint például a Margitsziget -, akkor oda egyedül is elmegyek. A leghosszabb távom egy régebbi Őszi Női Futónapon a 10 kilométer volt, hát majdnem "meghaltam" mire végigfutottam, de a végigcsináltam! Edzésként ugyanis csak néhány kilométert szoktam futni, egyébként pedig szobatornázom. Kis súlyzóim vannak hozzá, különféle gumiszalagok az erősítéshez, meg hasonló eszközökkel edzem magam és egy héten egyszer elmegyek kondizni is. Szerintem mindenkinek arra van ideje, amit szakít magának! Aki akár csak fél óra időt szán naponta a rendszeres testedzésre, annak a teherbíró-képessége ezt meghálálja, és 2-3 órával hosszabb ideig tud koncentrálni, jobb a fizikai állóképessége, és jobb az egész napi közérzete. Tehát az az idő, amit az ember naponta sportra szán, nemcsak, hogy nem vész el, hanem ennek többszörösét kapja vissza napközben. Semmit sem adnak az életben ingyen, mindenért meg kell dolgozni! A nagy titok, hogy az ember hogyan találja meg ebben is az összhangot. Amikor ráérez arra, hogy mitől és mennyitől érzi jobban magát a bőrében, miközben maga a mozgás is akkora örömöt okoz, hogy teljesen beépül a napi-heti tevékenységbe. Persze a kezdőknek, újrakezdőknek az első egy-két hét mindig nehéz, utána aztán már fantasztikusan jó érzés. Mindenkinek ajánlom!