A futás a kezdet és a vég

Gajdos Tamás egyike volt az első magyar férfimodelleknek, televíziós pályafutását a Szerencsekerék című műsorral kezdte, majd a TV2 „Tények” című műsorában sportbemondóként tűnt fel. Később önálló műsorokat készített, autós magazint és a Futtában című futóműsort, és közben „átigazolt” a SPORT1-be és a HírTV-ben is dolgozik. Már gyermekként is szeretett futni, osztálytársai „triplatüdő”-nek hívták.

Számomra mindig maga a szabadsága volt a futás, pedig 7-8 évesen a napközis tanárom büntetésnek szánta. Sűrűn kiküldött, hogy fussak négy kört, hátha lenyugszom. Nagyon élveztem, hogy végre kiereszthettem a gőzt! Még esőben is lementem futni!
A versenysport irányába Monspart Sarolta 1972-es csehszlovákiai tájfutó vb győzelme indított el igazán. Saci akkor valóságos istennővé lépett elő a szememben, főleg mikor megtudtam, hogy első európai nőként a maratoni távon 3 órás álomhatár áttörésére készül. Tájfutó pályafutásomat a Spartacus tájfutó szakosztályában kezdtem, Szentpéteri Ákos edző jött el az iskolánkba gyerekeket toborozni. Később Saci edzőpartnereként az ifjúsági atléták edzésén találtam magam, ahol néhány hét edzés után egy borongós februári napon a budapesti mezei bajnokságon is elindítottak, hogy meglegyen a háromfős csapat. Aztán a legnagyobb meglepetés(em)re életem első atlétikai versenyét utcahosszal nyertem - pedig még szöges cipőm volt! Ezek után egyértelmű volt, hogy melyik sportágat kell komolyan vennem. A következő 10 évet gyakorlatilag az atlétikai pályákon éltem le - leginkább 1500-on versenyeztem. Így nem csoda, hogy nehéz volt a búcsú, bár a mai napig nem álltam le a futással. Hetente 3-4-szer 6-10 kilométereket futok, nosztalgiából néha a tájfutó versenyeket is meglátogatom, de igazán jól az utcai futóversenyeken érzem magam. Valami megmagyarázhatatlan izgalom kerít hatalmába, amikor több ezer induló közt rajthoz állok - kicsit újra versenyzőnek érzem magam! Persze abszolút helyezésekben már rég nem gondolkodom, mégis jólesik kortársaimmal, vagy akár az ifjabbakkal is összeméretve is jobbnak lenni. Leginkább persze önmagamhoz, korábbi eredményeimhez igyekszem mérni időeredményeimet, főleg ahol évről-évre többé-kevésbé azonos útvonalon zajló versenyek vannak: Vivicittá, Nike Félmaraton, Maraton Váltó, stb.
Sohasem csalódtam a futásban! Ha nem tudok kimenni, a mozgáshiány valóságos flusztrációt okoz. Szabadságérzet, kitörés számomra futás! Sok ember szerint a futás unalmas, ám ha belegondolok, hogy a futás kapcsán hány sportágba szerettem bele kezdve a tájfutástól a pályatávokig, az utcai versenyeken át a triatlonig, hogy aztán állóképességemmel és koordinációmmal olyan sportágakat is kipróbáljak, mint a hegyikerékpár, a motoros-autós sportok, a vízi sportok, amelyekhez kell a jó kondicionális alap.
A futás a kezdet és a vég! Nekem a felnőtt életem a futásban való kibontakozás, hiszen nagyon zárkózott kamasz voltam, akiből ezzel a pszichés erősítéssel vált meglehetősen extrovertált, a világ felé forduló, ismert, univerzális ember. Azt gondolom, amíg futni tudok, addig érzem jól magam, addig élek!