Malonyai Péter újságíró régi futónak számít, számos maratonnal a háta mögött. Aztán egyszer csak eltűnt a versenyekről, pedig a futást nem hagyta abba. Régebben hajnali futó volt, most már nem kel olyan korán, de maradtak a reggelek az edzésekhez. Az már csak véletlen, hogy - a Nemzeti Sport egykori vezető publicistája - néhány éve éppen a Reggel című újság munkatársa.
„A
futás soha nem maradt el az életemből, nem is maradhat el! Már lassabban
futok, néha kiraknám a piros zászlót magamra, hogy lassú jármű, de hát ez
már a korral jár. Ötven fölött a gyorsulás nem egyszerű dolog. Aztán kora
tavasztól Kocsis Árpi, a BSI ügyvezetője elkezdett rábeszélni, hogy ilyen
régi futónak el kell indulnia a 20. Jubileumi Matáv Vivicittán! Az elsőn
egyébként ott voltam. Kérdezte, hogy nem hiányzik a versenyek hangulata?
Ráadásul óriási előny, hogy ilyenkor miattam van lezárva a város, nem pedig
előttem! És hát ilyenkor már remek az időjárás, a verseny után meg az ember
iszik egy sört a barátaival. Ez is kell az élethez... Szóval rábeszélt,
és én nekiindultam. Már akkor jelentkezett a holtpont, amikor ráfordultunk
a Margit hídra. Mindenem fájt, aztán elmúlt. Aki versenyzett is valaha -
még amatőr szinten is - az tudja, hogyan kell beosztani az erőt, hol kell
vigyázni. Én taktikusan közel indultam a mezőny végén haladó mentőhöz, de
onnan már csak előztem. Jólesett! Most megint büszkélkedhetek két hétig,
aztán jöhet a többi verseny. A folytatásban a Nike Félmaratonig biztosan
elmegyek, a Plus Maratonhoz talán még nincs meg a kellő felkészültségem,
de lehet, hogy megpróbálom. Buzgó Józsi barátom edzéstervei, meg a tőle
tanultak alapján készülök. Teljesen tudományosan, négyszer egy héten futok,
hosszabbakat, résztávokat. Aztán a pihenőnapokon heti háromszor a Gellért
gőzben ülök a barátaimmal. Azért - ezért - szeretek futni...”