Ő is a 27. Telekom Vivicittára készül: Hobbifutás után az első versenyen

Deák Dénes derékfájdalmak miatt, egyévnyi kihagyás után húzott ismét futócipőt barátja unszolására. A pilisvörösvári fiatalember élete első versenyére készül, debütálásként a 27. Telekom Vivicittá Városvédő Futáson a 11,9 kilométeres távot választotta.

- Miért éppen a Vivicittára esett a választásod?
- Egy barátom, Benyovszky Mihály beszélt rá a versenyre, sőt, annyira lelkes volt, hogy még a nevezésemet is ő intézte. A helyzet érdekessége, hogy Misit évekkel ezelőtt én beszéltem rá a futásra, most pedig éppen neki köszönhetem életem első versenyét. Az az igazság, hogy míg én hobbiból futottam, benne jóval több motiváció volt, szeretett volna okleveleket és érmeket gyűjteni, így nekivágott az utcai futóversenyzésnek. Pedig az elején még feltette a kezét, hogy ez neki nem fog menni, aztán ráérzett a sportág ízére és egyre nagyobb távokon próbálja ki magát.
- A felkészülésetek is közös, vagy csak a rajtvonalnál találkoztok?
- Egyszer sem edzettünk együtt, ennek egyik oka egy kicsinek induló, majd egyre inkább elhatalmasodó derékfájás volt. A kollégáim már az elején orvoshoz akartak küldeni, de úgy voltam vele, minek? Az emberek jó részének fáj a dereka, nincsen ebben semmi különös. Azonban egy idő után be kellett látnom, szükség van egy pontos diagnózisra. Az orvos végül sportágváltást javasolt, úszást és biciklizést.
- Nem hiányzott a futás?
- Az elején kifejezetten, hiszen évek óta már szerves része volt életemnek. Napi szinten jártam edzeni, 5-10 kilométer futás nélkül nem is telhetett el egy nap. Emlékszem, régebben négy szigetkör megtétele sem okozott problémát, igaz, a tempómmal sosem voltam elégedett, azért 2 óra alatt ment egy félmaraton. Az úszás elsősorban a hátizmok megerősítését szolgálta, reményeim szerint ez az egy esztendő elegendő lesz ahhoz, hogy most vasárnap gond nélkül teljesítsem a távot.
- Mit gondolsz, ennyi kihagyás után mire leszel képes?
- Két edzésen vagyok túl, első alkalommal egy, tegnap pedig két kört futottam a Margitszigeten. Nem állítom, hogy ne lennék képes jobbra, azonban nyitásnak megfelelő volt. A cél egyértelmű: megállás nélkül szeretnék elérni a célig. Misivel együtt vágunk neki a távnak, kérdeztem, mit tippel, és az általa előrevetített 1:15-ös időt nem tartom kivitelezhetetlennek. Természetesen, ha jobb lesz a tempója, elengedem, de bízom az együttes sikerben.
- És a folytatásban is?
- Mindenképpen. Ráadásul Misivel már egy őszi versenyre is neveztünk. Ő a maraton, én pedig a 21 kilométeresek mezőnyét fogom erősíteni. Miután most vasárnap lesz az első versenyem, ezért kíváncsi vagyok, milyen hatással lesz rám a miliő. Egyre gyarapodó szurkolótábor is kikísér majd minket, de ahogy ismerem magam, a külső tényezőket kizárom és kizárólag a futásra fogok koncentrálni.