|
|
Megjelenés a podisti.net portálon
Budapest: la mia mezza maratona da primato Scritto da Claudia Pradella Mercoledi; 15 Settembre 2010 21:09
05/09/2010; la data della Mezza Maratona di Budapest, ed la data del mio primo personale in una corsa all. Memorabile..!!!! Memorabile sicuramente per il mio risultato ma soprattutto per la corsa che stata davvero bella, festosa e gioiosa !!!! Il percorso stato molto bello ed ha toccato i punti caratteristici della citt, partendo dal parco dei Bagni Széchenyi attraversando la bella piazza degli Eroi da dove iniziata, per circa un chilometro, intrattenimento e la compagnia musicale dei pianisti , mentre la musica ritmata dagli altoparlanti ci ha accompagnato lungo il Danubio dove abbiamo attraversato il ponte delle catene passando sotto il castello di Buda, fino ad arrivare davanti al palazzo del Parlamento per poi ritornare ai Bagni Széchenyi.L'allegria e la festosit della gente sia alla partenza sia lungo il percorso che all arrivo non mi ha fatto piú pensare alla tensione e al nervosismo accumulati nelle ore precedenti alla corsa.Sí sa che ad un runner quando si prefissato di chiudere una corsa con un determinato tempo diventa preoccupato, irritabile... , girano x la mente tanti pensieri, ricordi , magari legati a vicende accadute nello stesso luogo anno prima, contagi chi ti a fianco e lo esasperi ma allo stesso tempo lo emozioni. Il pensiero di non deludere le persone che sono rimaste a casa e che sanno della corsa , dell'impegno e delle aspettative che si hanno per questa mezza maratona contribuisce a fare del tuo meglio. L'agitazione che si vive é sí comune a molte corse ma l'essere lí e viverla con tanti altri corridori di tutte le nazioni come c'erano a Budapest, é un emozione unica. Come unico é l'incitamento delle persone che stanno correndo come te, e quando al 20° chilometro ormai cominci a sentire la fatica e hai un rallentamento ti passano di fianco e ti gridano in italiano dai... forza... Milano che é quasi finita!! oppure altri runners stranieri che guardandoti e sorridendo battono le mani x ridarti il ritmo e farti riprendere a correre e semplicemente fantastico..!!!! Queste sono le emozioni che ti dá la corsa!! Allenarsi, fare dei sacrifici per parecchi mesi per raggiungere un'obiettivo come quello di una gara podistica e misurarsi con se stessi ma al contempo condividerla con tante altre persone é semplicemente bellissimo. Ci sarebbe da dire molte altre cose sull' organizzazione, sul pacco gara, sui ristori,... . che possono essere stati da un lato positivi e da un altro negativi, ma oltre a pensare che circa 10.000 persone (tra mezza maratona e la camminata di 3,5 Km ) sono tante e che dovevano essere accontentate tutte, vorrei che mi rimanesse un bel ricordo della "mia" Mezza Maratona di Budapest . Sicuramente l'anno prossimo sará una tappa obbligata e ormai irrinunciabile da dover appuntare nel mio calendario podistico !!
Budapest: az én rekordot döntött félmaratonom
2010. 09. 05. a Budapest Félmaraton napja, és az első alkalom, hogy külföldön futottam. Emlékezetes! Kétség kívül emlékezetes marad az elért eredményem miatt, de főleg maga a futás volt csodálatos, vidám és örömteli! Az útvonal igazán szép volt, és tényleg a város lényegi pontjai mentén haladt: a Széchenyi Fürdő melletti parkból indult, áthaladt a szép Hősök terén, aztán nagyjából 1 km-en át hallgathattuk a zongoristák kitűnő játékát, mialatt a Duna-parton végighaladva hangszórókból szólt a ritmusos zene. Ezután átmentünk a Lánchídon, elhaladtunk a Budai Vár alatt, míg végül elértünk a Parlament épülete elé, onnan pedig visszatértünk a Széchenyi Fürdőhöz. Láttam a vidámságot és az örömöt az emberek arcán a starttól végig az út folyamán egészen a célig, ami teljesen elfeledtette velem a verseny előtt feszülten és idegesen töltött órákat. Hiszen mindenki tudja, hogy amikor egy futó kitűz egy célt, hogy adott idő alatt fut le egy távot, akkor kissé ingerlékeny lesz, és van benne némi aggodalom. Az agyában kavarognak a gondolatok, emlékek, melyek talán pont itt estek meg egy évvel korábban. Nem akar csalódást okozni a szeretteinek, akik otthonról drukkolnak neki, és abban reménykednek, hogy a vállalt kötelezettségnek eleget téve, szép eredménnyel futja le a félmaratont. És bár az izgalom minden futásnál jelen van, mégis más ott lenni és átélni azt a többi külföldi futóval együtt, akik ott voltak Budapesten, egyszerűen páratlan érzés. Mint ahogy csodálatos érzés az is, ahogyan a többi futó próbál buzdítani, amikor a 20. kilométernél már kezded érezni a fáradtságot, és kezdesz lelassulni, akkor elhaladnak melletted, és olaszul kiáltják: Gyerünk, már nincs sok hátra! Vagy a többi külföldi futó, aki rád néz és mosolyog, közben pedig tapsolva üti a ritmust, hogy újra belelendülj, ez egyszerűen fantasztikus! Hát ilyen érzéseket hagyott bennem a verseny! Edzeni, áldozatokat hozni hónapokon keresztül, hogy elérd a célodat, és részt vehess egy futóversenyen, hogy megmérettesd magad, közben pedig megoszthatod mindezt egy csomó emberrel, ez egyszerűen csodálatos. Még sok mindent mondhatnék a rendezésről, a rajtcsomagról, a frissítőállomásokról (egyrészről jókat, másrészről talán kevésbé jókat), de gondoljunk bele, hogy nagyjából 10.000 résztvevő volt a versenyen (a félmaratoni futók és a 3,5 km-es gyaloglók), és ez rengeteg, a szervezőknek pedig mindenki igényeit ki kellett elégíteniük, így számomra a Budapest Félmaraton egy szép emlék marad. Minden bizonnyal jövőre ez is kötelező állomás lesz, amit feltétlenül be kell írnom a futó naptáramba!
