Ő is a Telekom Vivicittá Félmaratonra készül: Futónagyköveti támogatással

A sport segítségével állt talpra többek között két műtét, egy válás és édesanyja elvesztése után Martos Edit, aki életében első alkalommal készül teljesíteni a félmaratoni távot a Telekom Vivicittá Félmaratonon. A 42 éves, kétgyermekes anyuka idén nem kisebb tervet tűzött ki maga elé, mint teljesíteni a 42 kilométeres távot.

- Hosszú kihagyás után egy éve kezdtél futni. Nem lesz korai már most egy félmaraton?
- Őszintén bevallom, én sem így terveztem az idei Vivicittát. A középső távot, azaz a 12 kilométert néztem ki magamnak, még a nevezésem is ennek tudatában adtam le, csakhogy az élet átírta az elképzeléseimet. Egy rendezvényen véletlenül olyan futókhoz csatlakoztam, akik hatalmas hatással voltak rám. Járosi Tamás futónagykövet keveredett mellém a futásnál, és bár elvileg 6 kilométert tűztem ki magam elé, mentorálásának köszönhetően 21 kilométerig bírtam. Szinte észre sem vettem, hogy fogynak az ezrek, és folyamatos bíztatásával megbirkóztam a feladattal. Azóta két alkalommal is teljesítettem ezt a távot, és bár egyik sem versenyhelyzetben történt, reményeim szerint most vasárnap sem lesz gond a félmaratonnal. Egy biztos, rengeteget számított Tamás rutinos támogatása és személyiségének ereje.
- Ez esetben a felkészülésed is nagyban megváltozhatott...
- Miután egyedül nevelem két gyermekemet, nehéz előre eltervezett edzéstervet összeállítani. Megpróbáltam, de számomra lehetetlen. Reggel például esélytelen, hiszen előbb az óvoda, majd az iskola, végül a munkahely a célpont. Ezért megpróbálok minden lehetséges pillanatot megragadni arra, hogy fussak. A szerda esték például fixek, ekkor a Zebra Klub tagjaival edzem, most hétvégén pedig Baján és Debrecenben futottam. Hihetetlen, mennyi erőt tudok meríteni belőle. Az elmúlt években több veszteség is ért, így nagyon örülök, hogy visszatértem a futáshoz!
- Gyermekeid hogyan viszonyulnak anyu új hobbijához?
- Hétvégenként velem tartanak az utóbbi időben. Picit nyafogtak az elején, azonban egyre lelkesebbek, igaz, még van hová edződniük. Ugyanakkor számomra nem kérdés: a szabadban töltött órák össze sem hasonlíthatóak azzal, mikor a tévé előtt ülünk. Ráadásul a sport remek lehetőség új emberi kapcsolatok teremtésére is. Az elmúlt évben rengeteg új barátot ismertem meg.
- Mit gondolsz, mire leszel képest most vasárnap a Vivicittán?
- Már akkor boldog leszek, ha teljesíteni tudom a távot, ha pedig 2:20-on belüli idővel érek célba, akkor maradéktalan lesz az örömöm. Ez azonban csak a kezdet erre az évre. Idén töltöm be a 42. életévemet, és szép jubileumnak tartanám, ha még most ősszel le tudnám futni a 42 kilométert, azaz a maratont. Na jó, legkésőbb jövőre.