|
|
Az "ELSŐ"
A látássérült Riczu Tamás első félmaratonját teljesítő látássérült és Molnár Martina látó kísérőjének rövid rendhagyó beszámolója a NIKE Budapest Félmaratonról. Pillanatok, érzések. Tarts velük!
- Siessünk, lekéssük a rajtot! Szerencsére átengednek a kordonon. Hol van a mi zónánk?
- Mindegy, lényeg, hogy rajtoljunk már. A tömegben fogd rövidre a "pórázt"! Valahogy jussunk ki az Andrássyra, ott már el fogunk férni. Ne siess!
- Képzeld, már a 2. km-nél tartunk!
- Akkor már csak 10-szer ennyi. Visz a tömeg...
- Vigyázz, gödör, padka fel! Emeld a lábad!
- Jó az aszfalt, sok a hely, követem a felezővonalat.
A LÁSS-os pólót és a vezető szalagot meglátva egyre több biztató szót kapunk versenyzőtársainktól, szurkolóktól.
- 90 fokos kanyar jobbra, a sínt keresztezve fel a hídra, vissza Pestre.
- Mi ez a lábam alatt? Ezen rossz futni, de ne lassítsunk!
- Macskakő.
Jól haladunk, élvezzük, csak Tomi lábán ne lenne vízhólyag. Gyors zokni igazítás, frissítés, banán fél távnál, futás tovább, innét már fogy a táv.
- Végre elhagyjuk a rakpartot.
- Már a cél felé haladunk, csak ez az emelkedő ne lenne. Nem gyalogolunk bele?
- Ne mert az ciki, egy férfi ne gyalogoljon, és már csak 4 km van hátra.
- Úgy érzem, lassulunk, messze a cél.
Hajrá, jók vagytok, szuper a tempó – biztatnak futótársaink.
- Köszi, hajrá, kitartást Neked is, már nincs sok hátra! – válaszoljuk. Egyre több az elcsigázott, fáradt futó körülöttünk.
- 20 km! Nem szeretem az utolsó km-t.
- Látod már a célt? Húzzunk bele, legyen már vége!
- Látom a célt!
- Mennyit mutat az óra? Mikor indultunk?
- Beértünk, megállhatsz, 02:00:03 az időnk!!
Séta, víz és befutócsomag átvétel. Gyönyörű az érmünk, megérdemeljük, mint mindenki!
- Novemberben Siófok, félmaraton?
- Ma még nem akarok erről beszélni.
Martina (látó kísérő) és Tomi (látássérült futó), LÁSS (Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete)
