Telekom Vivicittá: Bertók Anikó nem bízta magát a véletlenre

Bertók Anikó 42 esztendős minőségirányítási mérnök minden leendő futótársát megelőzve már tavaly szeptemberben benevezett az idei Telekom Vivicittá Félmaratonra, de nem az 1-es, hanem - talán kabalából - a 21-es rajtszám jutott neki.

"Nemcsak a félmaratonra, hanem a Budapest Sportiroda idei összes jelentősebb futóeseményére bebiztosítottam a helyemet, így nem is kell azért izgulnom, hogy valamiről is lemaradhatok. Igazán büszke vagyok arra, hogy a félmaratoni tűzkeresztségén tavaly, a szó szoros értelmében első nekifutásra úgy jutottam keresztül, hogy alig két évvel korábban csatlakoztam a rendszeresen futók táborához. Szinte észre sem vettem, hogy miként lettem a gazdagréti futókörben eleinte csak kocogó magányos kezdőből a sokkal komolyabb megmérettetésre is kész, rajtszámot büszkén viselő futó. Az én nagy premieremen lenyűgözött a szervezettség és az a felemelőnek is nevezhető légkör, ami magával ragadott, és átsegített a kisebb holtpontokon. Már akkor tudtam, hogy a futás a szenvedélyemmé fog válni, és ebből a bűvös körből, amíg csak lehet, nem is fogok kilépni" - nyilatkozta Bertók Anikó a Telekom Sporthír Szolgálatnak. Egy olyan lelkes amatőr, akitől eddig még egyetlen újságíró sem kérdezte meg, hogy miért adta a fejét a futásra és mennyire leli az örömét a hosszú kilométerek legyűrésében.

A tavalyi "felesnek" minden percét és megtett szakaszát élvezte, és abból az erőpróbából is azt szűrte le, hogy közösségben futni sokkal jobb, mint egyedül, vagy néhány alkalmilag mellé szegődő szintén amatőr futó társaságában.

"Mindig is csak kedvtelésből sportoltam, "műkedvelőként" kosárlabdáztam és tollasoztam, az egyetemen pedig még a küzdősportokkal is megpróbálkoztam, de soha nem az volt a célom, hogy valaha is a legjobb legyek a velem együtt sportolók körében. Most viszont, hogy kezdek belemelegedni a futásba, azon vettem észre magamat, hogy célokat tűzök magam elé, amelyeket viszont a mostaninál rendszeresebb gyakorlással, és még nagyobb távok megtételével valósíthatok meg. A Budapest Sportirodában a félmaratoni távot úgy emlegetik, hogy a legyőzhető távolság. És ez tényleg a sziklaszilárd igazság. A magam kis győzelmét tavaly egyszer már kivívtam, most viszont az szeretném, hogy 2016 az első teljes távú maratonim esztendeje legyen. Úgy látom, hogy ehhez a heti két futásomat meg kell toldanom egy harmadikkal, ehhez viszont a családi feladatok teljesítése mellett, illetve azok elvégzése után a kevéske szabadidőmmel még jobban kell gazdálkodnom. Eleinte csak azért mentem ki a körbe, hogy "kifussam" magamból a nap stresszét, és ellazulva térhessek nyugovóra. Most már sokkal inkább várom az újabb kihívásokat, és tényleg nagyon boldog lennék, ha októberben 42 esztendősen a maratoni hozzávetőlegesen 42 kilométeres távja közben sem kényszerülnék feladásra." - hangsúlyozta Bertók Anikó.

Telekom Sporthír Szolgálat - Szalay Péter