A Budai hegyekben

A Budai hegyekben

Mindig csodálkozva néznek rám az ismerőseim, amikor mondom nekik, hogy hétvégén megyek a hegyre futni. A válasz mindig az, hogy nincsenek is hegyek a környéken. Higgyétek el, igenis vannak! Meredek kaptatókkal, lankás lejtőkkel, bokrokkal benőtt úttalan utakkal és ismeretlen ösvényekkel. Ezt jelenti nekem a hegy, aminek egyik csúcsa, a Normafa adja meg a kiindulási pontot minden hegyi futásnál.

Sokszor hallottam már hogy a természet ezerarcú, de csak az tudja igazán, aki a két szemével tapasztalhatja e különös metamorfózist. Évekkel ezelőtt mikor még kezdőként (kezdő hegyi futóként) kezdtem megismerkedni a hegyi futás rejtelmeivel, gyakran fogalmam sem volt merre is járunk, honnan hová megyünk. Mára már megtanultam, bárhol is vagyok a legjobb út a felfelé. Bár igaz egy hegyen sok választás nincs. Telente, mikor mindent hó borít, az ösvények vonalát jelző bokrokról már lehullottak a levelek így csak az ösztöneimre és jó szaglású magyar vizslámra bízom magam, hogy tartsuk a helyes irányt. Minden évszak megmutatja a maga rejtett és leplezetlen szépségeit. A fák hol árnyékot adnak a tikkasztó melegben, hol megvédenek az eső elől, a levegő pedig páratlan tisztasággal nyilal a tüdőnkbe, melyet a város szennyez be nap mint nap.

A hegyen nincs két egyforma út, nincs két hasonló ösvény, nincs több kilométer hosszú egyenletes szakasz. Változatos, szórakoztató, de egyben fárasztó és kegyetlen. Csak hazaérve vesszük észre mennyire, megdolgoztatta minden porcikánkat. Aki sosem futott még madárcsicsergéstől övezve, az nem tudja mit veszített. Néhanapján őzek vagy szarvasok bukkannak fel, kizökkentve minket a mindennapok monoton hajszoltságából.

A Csíki-hegyek felé vezető közel 50 fokos emelkedő tetejéről csodálatos panoráma nyílik a budaörsi völgyre. Továbbfutva olyan érzése támadt az embernek, mintha belecsöppent volna a Gyűrűk Ura című film valamely forgatási jelenetébe. Magas fenyvesekkel tűzdelt ösvény, melynek talaját a lehulló tűlevelek milliói borítják. A hegy tetejére egy igen meredek és szűk ösvényen érjük el, de megéri a fáradtságot, mert az elénk táruló panoráma önmagáért beszél. Ám a környezet és a táj nem minden. A hegyi futásoknak megvan az a sava borsa, amely szükséges a futó állóképességünk növeléséhez. A hegyen nem elég fél órát eltölteni. A hegy a hosszú futások otthona. A 1 óra feletti futásoknak már önmagában hatása van a keringési rendszerre, a tüdőre és a szívre. A több órás vizitálások pedig igen jól segítik az alap állóképesség növelését.
A talaj is mellettünk, futók mellett van. A puha avar, az aljnövényzet, a turista utakon felszórt kőzúzalék mind-mind óvja az izületet. Így hosszabb igénybevételt is jobban bírják testünk eme nagyon ézékeny pontjai. Bár egyedül futva is csodás az erdő, én javaslom, ha lehet, társaságban fussunk. Hihetetlen, de futás közben jobban eltelik az idő ha beszélgetünk, s nem utolsósorban van aki "feltoljon" vagy csak bíztasson egy-egy meredek kaptatón. Pár év hegyi futás után, ha nem is mondhatom, hogy ismerem a hegyet, mint a tenyeremet, de már jó barátságban vagyok vele, s ez az, ami számomra az életem fontos része.

Helyszín: Normafa
Megközelíthetőség: Moszkva térről fekete 21-es busszal a végállomásig
Kiindulási és érkezési pont: Normafa parkoló
Útvonal: Normafa - Csacsi rét - Makkos Mária - Csiki-hegyek - Kakukk-hegy - KFK I- Normafa
Táv: 16km
Szint: 406m
Talaja: apró murvával felszórt utak és erdei ösvények, néhol nagyobb kövekkel (régi szekérút) tarkított részek
Ajánlott mindenkinek, aki a változatos, extrémebb terepeket szereti.

Írta: Holczer Zoltán, Spuri SC