|
|
A Csepeli Duna-part
A Csepeli Duna-part
Első hosszútávom, mint oly sok futónak, nekem is a Margitszigethez kötődik, egy megállás nélkül megtett szigetkörben. Majd több hónapos kihagyás után ráleltem az akkor még Nike Csepeli Futószerviz néven ismert társaságra és a csepeli Duna-partra, ahol a futás szeretete szerelemmé vált, 50-50 %-ban köszönhetően a tájnak és a fantasztikus csapatnak.
A gyülekező és a rajt mindig a Hollandi úton van. Némi csevely és bemelegítés után neki lódul a csapat. Levágtatunk a Duna partra, és neki lendülünk a már megszokott 6,4 km-es távnak. A levegő érezhetően tisztább itt, távol az autók zajától, egyik oldalunkon a Dunával, másikon fákkal, bokrokkal. Mára már ismert minden rög, göröngy és úton átfutó gyökér, a part mindkét oldala. Visszatérő ismerősök a parton kitartó elszántsággal ülő horgászok is, némelyik arcáról elismerés, másokéról egyértelmű kérdés: normálisak ezek?! sugárzik a második, harmadik lerótt kör után.
A levegő tiszta, a táj évszaktól, időjárástól függően mutatja más-más arcát. Futottunk mi itt már tócsákat kerülgetve, sárban csúszkálva, frissen hullott hóban, néhol bokáig süllyedve. Ha a földút végképp futhatatlan, átváltunk betonra, azaz a Hollandi útra, ahol egészen az M0-ig el tudunk futni, ami oda-vissza 10 km.
Noha ismerjük már minden négyzetcentiméterét, megunni mégsem tudjuk, és hiába futunk és futottunk már nagyon sok szép helyen, gyönyörű tájakban gyönyörködve, mégis ez a 6,4 km foglalja el az első helyet a szívünkben.
Írta: Pataki Zoltán
