Harminc éve volt az első, "húszforintos" Vivicittá [videóval]

1986. április 5-én bő kétezer nevezőt számlált a Vivicittá, ez volt az első magyarországi rendezés. Az egyik akkori résztvevő, Kerek István ma is abban a pólóban versenyez, amelyet többen futás nélkül vittek haza. Múltidézés tényekkel és sztorikkal.

Napra pontosan 30 éve 1580 futó ért célba a Vivicittán - 1263 férfi és 317 hölgy -, már akkor is a Margitszigetről indult és ott is zárult a verseny, és bejárva Budapest legszebb belvárosi helyszíneit.

Az egyik szemtanút, versenyeink rendszeres résztvevőjét, Kerek Istvánt kértük meg, hogy emlékezzen vissza az eseményre. Egy kissé negatív anekdota jutott először eszébe: "Húsz forint volt a nevezési díj, ezért adták egy Ellesse pólót, amelyet Olaszországból küldtek az ottani szervezők. Többen is úgy jártak el, hogy neveztek, felvették a pólót, aztán elmentek. Annyira értékes volt, ezt a márkát használta sok neves teniszező is. Persze én elindultam, akkoriban több hasonló versenyen is részt vettem, csak ez kissé rossz érzést szült bennem."

Miként a fenti kép is tanúskodik róla, Kerek István a tavalyi eseményen is ebben a pólóban futott. "Amikor a tizedik rendezés jött, akkor vettem fel újra, azóta minden évben csak erre a napra tartogatom, már kicsit ki is híztam. Nagyjából húsz Vivicittán vettem részt, különböző távokon, tavaly a félmaratonin. 1986-ban 12 kilométer volt a táv, s nem emlékszem, hogy lettek volna frissítőpontok az útvonalon, az akkori szervezés meg sem közelítette a mostanit. Befutóérmet adtak, de csak az első valahány beérkezőnek."

1984-ben az itáliai történelmi városok védelmében találták ki a Vivicittát, hogy a gyönyörű, de zsúfolt, és lassan lakhatatlanná váló városaik lakóit ráébresszék lakóhelyük értékeire. Innen a verseny neve: Vivicittá. Ez szó szerint élő várost jelent, de a magyar verzióban a Szeresd a várost! szlogen terjedt el. Bár ezzel Kerek Istvánék eleinte nem voltak tisztában.

"Amikor elhatároztuk, hogy részt veszünk a versenyen, még nem is tudtuk, hogy mit jelent a Vivicittá szó, aztán a helyszínen, a Margitszigeten a szpíker világosított fel. Szeresd a várost - így fordították, s a világon több helyen azonos időpontban rendezték a versenyeket, s összesített eredménylistát is kiadtak." Budapest egyébként már harmadik évében, 1986-ban bekapcsolódott a nemzetközi sorozatba.

A győztesek és a sorsoláson a szerencsésebbek táskát és futócipőt vihettek haza, amelyeket már akkor a nemzetközi szponzor ajánlott fel. Kerek István szerint nem csak ez számított különlegesnek: "Érdekes rajtszámot kaptunk, amikor befutottunk, le lehetett tépni róla egy perforált részt, mintha egy kupon lett volna, s ennek bemutatásával adták a frissítést."

Az még csak kisebb véletlen, hogy az első budapesti Vivicittát Szász Lászlóval holtversenyben az angol Hugh Jones a nyerte (37:39). Ám talán el sem hiszitek, hogy utóbbi úriember pont ma a BSI-ben járt. Hogy miért, az majd egy következő cikkből derül ki...