Az év atlétái: Usain Bolt és Sally Pearson

2011-ben Usain Bolt, jamaicai rövidtávfutó, a 100 és a 200 méteres síkfutás világcsúcstartója és Sally Pearson, ausztrál gátfutó, a 100 méter gát világbajnoka kapta az IAAF-tól az Év atlétája címet.

Mindketten 25 évesek, már tinédzserként kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, és mindketten ifjúsági világbajnokok voltak 2003-ban.
Az idei évük azonban eléggé ellentétesen sikerült.

Usain Bolt korán lesérült, a szezon egy részét kihagyta, és csak május végén állt rajthoz 100 méteren, ekkor kétszer is 9.91-et futott, Rómában és Ostravában. Bár mindkétszer győzött, ezek nem olyan teljesítmények voltak, melyek megfeleltek volna a magas elvárásoknak, amik beárnyékolják a világcsúcstartó minden versenyét. Mindkétszer csak századokkal előzte meg vetélytársait (0.02-dal Asafa Powell előtt és 0.06-dal Steve Mullings előtt).
A világbajnokság előtti utolsó versenye egy kicsit gyorsabb volt (9.88), de itt is csak két századdal előzte meg honfitársát, Nesta Cartert.
Közben 200 méteren Oslóban, esőben 19.86-ot futott, Párizsban és Stockholmban 20.03-at.
Mindezek nem arra mutattak, hogy Bolt lesz a favorit a tegui vb-n. De felkészülten érkezett Koreába, és a 100 méteres futás körein átszáguldott. Aztán becsapott a villám, mert a 100 méteres döntőben a korai rajt miatt kizárták.

De nem esett kétségbe, és hat nap múlva visszatért a 200 méteres döntőben, amit 19.40-nel meg is nyert - ez volt akkor a valaha futott negyedik legjobb idő. (A legjobb háromból kettő szintén az ő nevéhez fűződik.)
Egy nappal később pedig a 4x100 méteres váltóban 37.04-es világcsúccsal nyertek.

A vb után még egy dolgot szerepelt a teendői listáján: a világ leggyorsabb embereként befejezni az évet. Szeptember 13-án Zágrábban 9.85-öt futott, és három nappal később Brüsszelben tovább gyorsult, 9.76-os idejével ő futotta a leggyorsabban a 100 métert.

Sally Pearson azt mondta, 2011-ben a legnagyobb különbséget az jelentette, hogy több olyan tréninget végzett, ami segít neki, hogy megtartsa a sebességét a verseny végéig. A fejlődés jelei már a korai, ausztrál nemzeti versenyszezonban megmutatkoztak, amikor besöpörte a 100 méter, 200 méter és 100 méter gát bajnoki címeit, ezzel az elmúlt több mint 40 évben ő lett az első háromszoros női nemzeti bajnok. A gyorsasága szembetűnő volt, amikor az európai szezon kezdetén 100 méter gáton Lausanne-ban 12.47-tel győzött, bár itt a szél segítette. Folytatta a győzelmi sorozatot Birminghamben (12.48), Monacoban (12.51) és Londonban (12.58).

A világbajnokság középdöntőjében aztán 12.36-tal nyerte a körét, ezzel minden idők 5. legjobb idejét teljesítette. Kevesebb, mint két órával később 12.28-cal ért a célvonalhoz, ezzel az elmúlt több mint két évtized legjobb idejét futotta, és a valaha elért 4. leggyorsabb idő is az övé lett.

A vb után folytatódott a sikersorozata, Zürichben (12.52) és Zágrábban (12.68) is ő állt a dobogó legmagasabb fokára. Brüsszelben hirtelen szakadt vége a sorozatnak, amikor a hetedik gátban elesett. Ez azonban hamar múló emlék lett, amikor szombaton átvehette a díjat.

Forrás:IAAF